Előzmény: Így harcolj a magad Notre Dame élményéért!
A harmadik nap reggele is ugyanazzal a lendülettel indult volna, mint az előzőek, ha a rengeteg élménytől időben el tudtunk volna aludni. Ez nem nagyon sikerült, így a reggel is egy kicsit később kezdődött. Mivel azonban a „tervet” már szinte teljesítettük, így megengedhettünk magunknak egy kis lazítást.
Luxemburg és a Jardin des Tuileires
A Luxemburg-kertet megközelíteni nem volt olyan egyszerű feladat. Mivel a sétálás már olyan luxus volt, amit a lábaink nehezen viseltek, így megpróbáltunk metróval minél közelebb jutni a kerthez. Ez azonban csak a B jelzésű RER segítségével sikerült, ami egy kicsit olyan, mintha külvárosi vonatra szállnánk fel.
A kert egyébként csodálatos élmény lehet, nekünk most be kellett érni annyival, hogy a szobrokban gyönyörködhettünk, mert néhány árva virágon kívül még csak zöld sem nagyon volt. A hidegben azonban legalább nem volt tömeg, így az igazán szépen kidolgozott alakok, és az éppen nem működő szökőkutak faragásait is nyugodtan meg lehetett nézni. És hát van is mit szemlélni, hiszen itt található az USA jelképének számító szabadságszobor kicsinyített mása, és egy gyönyörű Medici szökőkút is, ami mellett őszintén szólva az előző látványosság elbújhat. A hosszan elnyúló tó végén egy herkulesi alak önti a vizet, bár eredetileg csak egy aprócska szökőkút volt itt, a férfi csak később került a helyére.
Innen szintén metróval elmentünk a Louvre-hoz, hiszen attól indulva találhatjuk a Tuileriák kertjét. Ez egy kicsit megtévesztő, mert a kert szó hallatán az ember nem egészen erre a látványra számít. Sokkal inkább nevezném parknak, hiszen a fűre még csak a lábunkat sem tehetjük rá, és csupán a salakkal felszórt sétány két oldalán sorakoznak fák. Ez egy kicsit illúzióromboló volt, de kárpótolt az a tény, hogy mivel nincsenek a képben a lombkoronák, így gyakorlatilag egészen a diadalívig el lehet látni, már ha az embernek elég jó a szeme.
Concorde tér
A sétát egy gyönyörű obeliszk miatt szakítottuk meg, amely a Concorde teret díszítette. Ezt a 3300 éves műremeket az egykori egyiptomi alkirály, Mohamed Ali ajándékozta Franciaországnak, 1829-ben. Az elnyújtott piramis a luxori templom bejáratát díszítette anno, onnan vándorolt a tér középpontjába. Ezt az utazást, és magát a felállítás menetét a talapzatba bele is vésték, így végig lehet követni, hogy mennyire nem egyszerű egy 23 méter magas vörös gránit oszlopot mozgatni. De nem áll ott egyedül, két oldalról ugyanis szökőkutak veszik közre. Ugyanúgy néznek ki, és a tengeri, illetve a folyami hajózást szimbolizálják. Innen pedig már jól látszik a híres Champs-Élysée, valamint az Arc de Triomphe, vagyis a diadalív.
Persze ezt a távot meg lehet tenni metróval is, de ha igazán kitartóak vagyunk, akkor sétálhatunk is. Mi ezt választottuk, így lassan de biztosan közeledtünk a híres út felé. Bár való igaz, hogy hideg volt, és a kávézók még nem nyitották meg az utcai részeiket, ennek ellenére nem volt különösebben érdekes maga a Chams-Élysée. Egy hosszabb bevásárló utca, ahol valóban olyan üzletek vannak, amik nem kis névnek számítanak a divat világában, ám ennél többet nem nagyon nyújtanak.
A Diadalív
A francia hadsereg dicsőségét hirdető, római stílusú építmény megdöbbentően nagy. Ez valószínűleg azért van így, mert a séta közben az ember megszokja a látványát, ami persze nem akkora, mintha alatta áll, és a közvetlen előtte elterülő Chams - Élysée pedig elvonja az ember figyelmét. Így amikor elébe toppanunk, akkor meglepően nagynak tűnik.
A megközelítése nagyon jól van megoldva, hiszen az emlékmű egy három sávos körforgalom közepén van, ahova zebra nem vezet. Ez átjutáshoz alagutat építettek, így a turisták zavartalanul közlekedhetnek. Aki szeretne a tetejére is feljutni, az figyeljen, mert a sor vége az alagútban éri majd, és nem ugyanott fog a felszínre bukkanni, mint azok, akik csak a diadalív alatt nézelődnek. Itt is van azonban látnivaló bőven, hiszen az emlékmű gazdagon díszített, a talajt emlékplakettek borítják, és itt található az ismeretlen katona sírja is, akinek lelki üdvéért örökláng lobog.
Innen hazafelé vettük az irányt, hogy párizsi kalandunk utolsó állomására felkészülhessünk, ami egy hamisítatlan Szajnai hajóút volt. Folyt. köv.
Csatlakozzon hozzánk a Vilagszep.hu Facebook oldalán! Plusz videók, információk, fontos tippek, kisfilmek és érdekességek várják az olvasókat, amelyek csak itt találhatóak meg: Vilagszep.hu Facebook oldala
Utolsó kommentek