Világszép

Tuti ajándék: kincsesláda szülinapra

Válasszunk tetszés szerint szalvétát, a mesefigurás biztos osztatlan sikert arat majd. Ha a szalvétát nem egyben használjuk fel, akkor vágjuk körbe a mintánkat. A figura szélére hagyjunk rá egy kicsit, nem kell közvetlenül körbevágni a mintát. Háromrétegű szalvéta esetén csak az utolsó réteget távolítsuk el, óvatosan dolgozzunk vele, el ne szakadjon.

Ha kivágtuk vagy a dobozhoz illesztettük szalvétánkat decoupage ragasztólakk használatával ragasszuk fel a mintát. A kincses ládikát kenjük be a kívánt helyen a ragasztónkkal (ne a minta hátoldalát). A ráillesztés után óvatosan húzzuk át az ecsetet a mintán, hogy szépen rásimulhasson. A ragasztó hatására a minta tejfehér lesz, de száradás után átlátszóvá válik.

Majd a ragasztás után fessük be a dobozt tetszőleges színre. Mi most a kéket választottunk, mégis csak a tenger színe illik a kalózos témához.

Tipp: ugyanezzel a technikával bevirágozhatjuk natúr fa óránkat is!

Kreatív munkatársak: Gombás Andrea és Gombás Viktória

Csatlakozzon hozzánk a Vilagszep.hu Facebook oldalán! Plusz videók, információk, fontos tippek, kisfilmek és érdekességek várják az olvasókat, amelyek csak itt találhatóak meg: Vilagszep.hu Facebook oldala

Portugáliában járva kihagyhatatlan célpont Batalha városa (ejtsd: 'Batálya') amely a Világörökség részét képező Győzelmes Szűz Mária kolostoráról és templomáról híres. Az 1388-1414-ig épített székesegyház szépsége tagadhatatlan. Kellemes sárga színben pompázik építőköveinek köszönhetően, ezt a hatást a nap fénye csak tovább fokozza.

Első pillanatra feltűnik, hogy a tervező tisztában volt a dramaturgia jelentőségével, hiszen egy óriási tér közepére helyezte el az épületegyüttest, ezzel megdöbbentő hatást gyakorolva minden utazóra, potenciális vagy gyakorló hívőre. Bár a kolostor szó hallatán nem ilyen gazdagon díszített komplexumra számítunk, hiszen itt az építésnél nem a visszafogottság volt a vezérmotívum.

Az építtetést I. János kezdte (1358-1433) - Tengerész Henrik édesapja -, aki az angol Lancaster házból származó Philippát vette feleségül, ezzel pedig a leendő székesegyház sorsa megpecsételődött, hiszen az angol gótika, mint stílus lett az irányadó.

Fordulat I. János halála után akkor következett be, mikor I. Mánuel (1469 1521) került hatalomra, és mint szinte minden ma figyelemre méltó portugál műemlék Mánuel stílusban épült tovább. Ez a stílus a gótika és a kora reneszánsz egyvelegét rejti, ahol a gazdag díszítés a meghatározó, tehát I. Mánuel a gótika nagy átalakítójának számít portugál földön.

Ekkor készült el a Királyi kerengő, viszont az ún. Befejezetlen kápolna egyedülálló módon, mind a mai napig nyitott maradt, a meg nem épített kupola valójában nem hiányossága, hanem ma már különlegessége a templomnak. A Portugália csipkekendője néven illetett rotunda (körtemplom) gyakran koncertek, előadások színhelyéül szolgál utánozhatatlan hangulatának köszönhetően.

Portugália csipkekendője kisfilmen: ITT

Csatlakozzon hozzánk a Vilagszep.hu Facebook oldalán! Plusz videók, információk, fontos tippek, kisfilmek és érdekességek várják az olvasókat, amelyek csak itt találhatóak meg: Vilagszep.hu Facebook oldala

Hozzávalók:

Tésztához
80 dkg liszt 5 dkg élesztő 1 evőkanál cukor 5 dl tej 1 csapott evőkanál só 2 dl étolaj (NEM kell bele tojás!)

Töltelékhez:
sonka kockára vágva (30 dkg), 2 db lilahagyma, 2 db kukorica konzerv, sajt reszelt (25-30 dkg), 2 db fokhagymagerezd, 1 db nagy tejföl, bacon kockára vágva

Tetejére:
2 evőkanál tejföl, 1 tojássárgája, szezámmag (lehet lenmag és társai is)

Elkészítés:

1 dl langyos tejben (tegyünk bele 1 csipet cukrot) felfuttatjuk az élesztőt, majd egy tálban összekeverjük a tészta hozzávalóival, a maradék langyos tejjel bedagasszuk.

Konyharuhával letakarva meleg helyen a duplájára kelesztjük (40 perc-1 óra).
Megfelezzük a tésztát, vékonyra kinyújtjuk, megkenjük zúzott fokhagyma és tejföl keverékével, majd ráhalmozzuk a sonkát, bacont, hagymát, kukoricát, sajtot és feltekerjük, éles késsel háromszögekre vágjuk.

Megkenjük a tetejét tejföl és tojássárgája keverékével, majd háromszögeket vágunk belőle (én itt most fordítottam, előbb vágtam fel, és utána kentem meg ez így is-úgy is működik). A tetejére szezámmagot szórunk és 180 fokon 15-20 percig sütjük. Jó étvágyat!

Érdekes videók: ITT

Csatlakozzon hozzánk a Vilagszep.hu Facebook oldalán! Plusz videók, információk, fontos tippek, kisfilmek és érdekességek várják az olvasókat, amelyek csak itt találhatóak meg: Vilagszep.hu Facebook oldala

Kreatív munkatársak: Gombás Viktória és Gombás Andrea

A szurikáták magánélete

A szurikáta szó szuahéli nyelven (Kelet-Afrikában beszélt nyelv, 130 millióan használják) szirti macskát jelent. Az ellenállhatatlan külsejű, aranyos kis mini ragadozók Afrika déli részén élnek, főleg az Orange folyó vidékén.

A szurikáták társas lények, mély kapcsolat fűzi egységbe az akár 22-24 tagból álló kolóniákat. Itt minden egyednek megvan a pontos feladata. Legszembetűnőbb teendője az éppen őrszem pozícióba beosztott szurikátának van. Az ügyeletes figyelő egy magas helyet választ ki magának, ahonnan két lábra ágaskodva kémleli elsősorban az eget. Amint az őrszem veszélyt észlel – rókát, ragadozó madarat, kígyót - azonnal jelzi a társainak, így a csapat tagjai még időben fedezékbe tudnak húzódni.

Előfordul, hogy a szurikáta leleményt is be kell vetni egy-egy nagyobb ragadozóval, például a rókával szemben. Ilyenkor a szurikáták egy nagy csoportba verődnek, azt a látszatot keltve, hogy ők milyen hatalmasak. Felborzolt szőrrel, kihúzott háttal együtt lendülnek ellentámadásba, majd egy nagy együttes levegőbe ugrással, toppantással és morgással fejezik be a szinte mindig hatásos színjátékot. Másik „mi nem is vagyunk itt” típusú módszerük, hogy erős mellső lábaikkal ásni kezdenek, az így keletkező porfelhővel igyekeznek megtéveszteni a vacsorázni kívánó ellenséget.

Tudta, hogy a szurikátákat rókamangusztának is hívják és a mongúzfélék családjába tartoznak?

Tudta hogy a szurikáták ellenállók bizonyos kígyómarásokra és skorpiócsípésekre? Olyanokra is, amelyek az emberre nézve végzetesek lennének, pedig a testsúlyunk össze sem hasonlítható a szurikáták 1 kg-os súlyával.

Tudta, hogy a szurikáták csigákkal, rovarokkal, pókokkal, rágcsálókkal, földön fészkelő madarakkal és azok tojásaival táplálkoznak. De szembeszállnak a kígyókkal is és a növényeket sem vetik meg, hiszen gyökereket, gumókat és rügyeket is fogyasztanak.

Cuki videók a szurikátákról: ITT

Csatlakozzon hozzánk a Vilagszep.hu Facebook oldalán! Plusz videók, információk, fontos tippek, kisfilmek és érdekességek várják az olvasókat, amelyek csak itt találhatóak meg: Vilagszep.hu Facebook oldala

Párizsi kaland – záró akkord

Előzmény: Az obeliszk nagyhatalom ajándéka Franciaországnak

A szajnai hajóút szintén egy előre elrendezett kirándulás volt. Vagyis már itthon befizettünk rá. egészen pontosan a Paris Pass-hoz csatolták, mintegy ajándékképpen, de valószínűleg akkor is befizettünk volna rá, ha nincs ez a meglepetés. Mivel kora tavaszi (persze itthon még több centis hó volt) időpontban mentünk, így arra is számítottunk, hogy a hajón hideg lesz, de most már látom, hogy nem készültünk fel eléggé.

Az Eiffel – torony

A Pont de I’Alma megállónál szálltunk le, mivel a hajók innen indultak. Ez persze nincs kőbe vésve, mivel több társaság is tart fenn ilyen hajókat, így több indulási helyszín is lehetséges. Szándékosan előbb érkeztünk, mert úgy gondoltuk, hogy nem lehet kihagyni a kivilágított Eiffel-tornyot. Miközben az öreg hölgy felé sétáltunk, elhaladtunk egy irodaház mellet is, ahol a sötét ellenére is látványosan egyenetlen volt a falfelület. Közelebb érve már látszott, hogy az épület a fenntarthatóság jegyében készült. A falát ugyanis egy felfelé terjeszkedő kert takarta. Burjánzó levéldísznövények egész hada tette látványossá, és környezetbaráttá az irodaházat.

Ezzel az emlékkel felszerelkezve mentünk tovább célunk fel. A mellékutcákat, és a főutakat szemlélve is egyre nagyobb volt a rendőri jelenlét, de hát biztosan razziáznak, gondoltuk naivan. Amikor azután az egyik utcába befordulva, csillogó szemmel elindultunk a torony irányába, megbabonázva a világításától, egy hatalmas kommandós emberke lépett elénk. Csendesen, de határozottan mondott valamit franciául. Úgy tűnik felismerte az értetlenség jeleit az arcunkon, mert megismételte angolul is a mondatot, miszerint a torony le van zárva, nem mehetünk közelebb.

Persze a remény hal meg utoljára, így mi is arra számítottunk, hogy biztosan az utcával van a baj, ezért továbbmentünk. A következő lezárásnál azzal vigasztaltuk magunkat, hogy a háztömböt zárták le, az újabbnál pedig azzal, hogy biztosan csak erről az oldalról. Mire kifulladva a Pont d’lénáig sétáltunk, akkor már mi is be kellett lássuk: ez bizony nem fog menni, hiába járjuk körbe az egész tornyot (mint az később itthon kiderült, bombariadó volt, így senki nem közelíthette meg a tornyot).

Kénytelen – kelletlen előttünk egy-két képet onnan, ahol még jó volt a rálátás, és a kommandósok szem terelgettek másfelé. Itt jegyezném meg, hogy emberség azért szorult beléjük, mert egy - egy fotó kedvéért akár négy lépéssel is közelebb engedtek, mint az egyszerű járókelőket.

A hajóút

Visszasétáltunk hát a kikötőbe, és felszálltunk a kétszintes, felül nyitott hajóra. Természetesen a legjobb helyeket kerestük, ami elképzelésünk szerint a tetőn hátul található. Ez igaz is lett volna abban az esetben, ha nem lett volna összesen 7°C, és nem fújt volna folyamatosan a szél a Szajnán. De hát így volt, ezért, bár csodálatos élmény volt, az ujjamat a végére nem nagyon tudtam lefeszegetni a fényképezőgép elsütő billentyűjéről.

Az azonban tény, hogy az élmény fantasztikus, főleg úgy, hogy az egész város ki van világítva. Egy kis angoltudással egy-két információt is felszedhetünk azokról a műemlékekről, amik mellett elhajózunk. Ha meg nem értünk semmit, a látvány akkor is teljesen le fog minket foglalni.

Az út a Cité irányába indul és a szigetet követve kanyarodik vissza, hogy a záró akkord a kivilágított Eiffel-torony lehessen (így végül mégis csodálatos képekkel gazdagodhattunk, mivel a hajókat nem küldték el a közelből).

A hajóról leszállva, teljesen összefagyva hazafelé vettük az irányt, hogy egy kicsit azért aludni is tudjunk, mielőtt másnap elindulna a gépünk (itt jegyezném meg gyorsan, hogy az Orly-ra, vagy a Charles de Gaulle-ra érdemes előre megvenni a jegyet. Ezek ugyanis egyrészt drágábbak, mint egy normál szakaszjegy, másrészt, ha korán indul a gép, akkor még nem biztos, hogy nyitva lesznek a jegyeladó helyek. Automaták vannak ugyan, ám az már közel sem biztos, hogy lesz elegendő aprónk, vagy találunk olyan szerkezetet, amelyik elfogadja a papírpénzt is.

Csatlakozzon hozzánk a Vilagszep.hu Facebook oldalán! Plusz videók, információk, fontos tippek, kisfilmek és érdekességek várják az olvasókat, amelyek csak itt találhatóak meg: Vilagszep.hu Facebook oldala

Avagy nincs lagzi barack nélkül

Az aprólékos, kitartó munka meghozza az eredményt, mert végezetül egy nagyon finom sütit kapunk, ami vizuális élményt nyújt, s már-már sajnáljuk megenni.

Hozzávalók:

30 dkg cukor

20 dkg zsír

2 tojássárgája

1 kávéskanál szódabikarbóna

2 dl tej

2 evőkanál liszt

1 őszibarack eszencia.

Ezt robotgéppel kikeverem, majd 70 dkg lisztet adok hozzá. Ezt kézzel összedolgozom, majd ½ órát pihenni hagyjuk (betesszük a hűtőbe). Egy adagból kb. 100 fél, vagyis kb. 50 db őszibarack lesz. :)

Igen, a tészta pihentetése után egyenletes kis golyókat gyúrunk, majd előmelegített sütőbe kb.180 fokon sütjük addig, amíg egy kis színe lesz. (kb. 10-15 percig, sütőtől függ...)

Hozzávalók a töltelékhez:

A kivájt közepet összemorzsoljuk,

10 dkg vajat,

10 dkg cukrot,

 2 dkg kakaót (ebből mi többet szoktunk tenni),

2 dl tejet,

1 dl rumot összekeverünk.

Ezt összedolgozzuk, a kivájt közepeket megtöltjük vele, pároztatjuk, majd vérnarancs eszenciával kis "orcát"rajzolunk neki, majd porcukrozzuk. Jó étvágyat!

Kreatív munktársak: Gombás Viktória, Gombás Andrea

Csatlakozzon hozzánk a Vilagszep.hu Facebook oldalán! Plusz videók, információk, fontos tippek, kisfilmek és érdekességek várják az olvasókat, amelyek csak itt találhatóak meg: Vilagszep.hu Facebook oldala

Előzmény: Így harcolj a magad Notre Dame élményéért!

A harmadik nap reggele is ugyanazzal a lendülettel indult volna, mint az előzőek, ha a rengeteg élménytől időben el tudtunk volna aludni. Ez nem nagyon sikerült, így a reggel is egy kicsit később kezdődött. Mivel azonban a „tervet” már szinte teljesítettük, így megengedhettünk magunknak egy kis lazítást.

Luxemburg és a Jardin des Tuileires

A Luxemburg-kertet megközelíteni nem volt olyan egyszerű feladat. Mivel a sétálás már olyan luxus volt, amit a lábaink nehezen viseltek, így megpróbáltunk metróval minél közelebb jutni a kerthez. Ez azonban csak a B jelzésű RER segítségével sikerült, ami egy kicsit olyan, mintha külvárosi vonatra szállnánk fel.

A kert egyébként csodálatos élmény lehet, nekünk most be kellett érni annyival, hogy a szobrokban gyönyörködhettünk, mert néhány árva virágon kívül még csak zöld sem nagyon volt. A hidegben azonban legalább nem volt tömeg, így az igazán szépen kidolgozott alakok, és az éppen nem működő szökőkutak faragásait is nyugodtan meg lehetett nézni. És hát van is mit szemlélni, hiszen itt található az USA jelképének számító szabadságszobor kicsinyített mása, és egy gyönyörű Medici szökőkút is, ami mellett őszintén szólva az előző látványosság elbújhat. A hosszan elnyúló tó végén egy herkulesi alak önti a vizet, bár eredetileg csak egy aprócska szökőkút volt itt, a férfi csak később került a helyére.

Innen szintén metróval elmentünk a Louvre-hoz, hiszen attól indulva találhatjuk a Tuileriák kertjét. Ez egy kicsit megtévesztő, mert a kert szó hallatán az ember nem egészen erre a látványra számít. Sokkal inkább nevezném parknak, hiszen a fűre még csak a lábunkat sem tehetjük rá, és csupán a salakkal felszórt sétány két oldalán sorakoznak fák. Ez egy kicsit illúzióromboló volt, de kárpótolt az a tény, hogy mivel nincsenek a képben a lombkoronák, így gyakorlatilag egészen a diadalívig el lehet látni, már ha az embernek elég jó a szeme.

Concorde tér

A sétát egy gyönyörű obeliszk miatt szakítottuk meg, amely a Concorde teret díszítette. Ezt a 3300 éves műremeket az egykori egyiptomi alkirály, Mohamed Ali ajándékozta Franciaországnak, 1829-ben. Az elnyújtott piramis a luxori templom bejáratát díszítette anno, onnan vándorolt a tér középpontjába. Ezt az utazást, és magát a felállítás menetét a talapzatba bele is vésték, így végig lehet követni, hogy mennyire nem egyszerű egy 23 méter magas vörös gránit oszlopot mozgatni. De nem áll ott egyedül, két oldalról ugyanis szökőkutak veszik közre. Ugyanúgy néznek ki, és a tengeri, illetve a folyami hajózást szimbolizálják. Innen pedig már jól látszik a híres Champs-Élysée, valamint az Arc de Triomphe, vagyis a diadalív.

Persze ezt a távot meg lehet tenni metróval is, de ha igazán kitartóak vagyunk, akkor sétálhatunk is. Mi ezt választottuk, így lassan de biztosan közeledtünk a híres út felé. Bár való igaz, hogy hideg volt, és a kávézók még nem nyitották meg az utcai részeiket, ennek ellenére nem volt különösebben érdekes maga a Chams-Élysée. Egy hosszabb bevásárló utca, ahol valóban olyan üzletek vannak, amik nem kis névnek számítanak a divat világában, ám ennél többet nem nagyon nyújtanak.

A Diadalív

A francia hadsereg dicsőségét hirdető, római stílusú építmény megdöbbentően nagy. Ez valószínűleg azért van így, mert a séta közben az ember megszokja a látványát, ami persze nem akkora, mintha alatta áll, és a közvetlen előtte elterülő Chams - Élysée pedig elvonja az ember figyelmét. Így amikor elébe toppanunk, akkor meglepően nagynak tűnik.

A megközelítése nagyon jól van megoldva, hiszen az emlékmű egy három sávos körforgalom közepén van, ahova zebra nem vezet. Ez átjutáshoz alagutat építettek, így a turisták zavartalanul közlekedhetnek. Aki szeretne a tetejére is feljutni, az figyeljen, mert a sor vége az alagútban éri majd, és nem ugyanott fog a felszínre bukkanni, mint azok, akik csak a diadalív alatt nézelődnek. Itt is van azonban látnivaló bőven, hiszen az emlékmű gazdagon díszített, a talajt emlékplakettek borítják, és itt található az ismeretlen katona sírja is, akinek lelki üdvéért örökláng lobog.

Innen hazafelé vettük az irányt, hogy párizsi kalandunk utolsó állomására felkészülhessünk, ami egy hamisítatlan Szajnai hajóút volt. Folyt. köv.

Csatlakozzon hozzánk a Vilagszep.hu Facebook oldalán! Plusz videók, információk, fontos tippek, kisfilmek és érdekességek várják az olvasókat, amelyek csak itt találhatóak meg: Vilagszep.hu Facebook oldala

Előzmény: Ahol a metró is szép - Útban a Notre Dame felé

Miután megnéztük a börtönt és a kápolnát is, egy rövid sétával átjutottunk a Notre Dame elé. Sajnos a látvány elsőre nem volt olyan megkapó, mivel az épület idén ünnepelte 850. születésnapját, így egy állványzat, és egy hatalma molinó takarta a tökéletes képet. Ettől függetlenül sikerült közelebb jutni, ahol már minden akadály nélkül láthattuk a tornyokat, és a bejáratot, bár az objektívbe így már nem fértek bele.

Notre Dame

A templomba ingyenesen lehet belépni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne fizetnénk meg az árát időben. Mivel az épület híres, és lenyűgöző, így arra rengeteg turista kíváncsi a nap minden órájában, ameddig csak nyitva tart. Odaérkezésünkkor ráadásul éppen egy kivetítővel is kombinált misét készítettek elő, így a templom alapból is tele volt. Mire sikerült bejutni, addigra egy jó részét el is kerítették, ezért sajnos körbemenni, vagy fényképezni nem lehetett, mivel azzal megzavartuk volna az istentiszteletet.

Azt azonban mindenképpen a francia szervezés pozitívumaként értékeltük, hogy a mise ellenére be lehetett menni a templomba, csupán annyit kértek, táblákon keresztül, hogy lehetőleg mindenki maradjon csendben. A Miasszonyunk templom belülről is gyönyörű. Elképesztően hatalmas belső térrel rendelkezik, és két csodálatos, és gigantikus rózsaablakkal, melyek nem az harangtornyok felöli bejáratnál vannak, hanem az oldalhajók falát díszítik.

A templomból kilépve se legyünk restek és alaposan nézzük meg a kapukat, és a falakat. A faragások és kis szobrok ugyanis szinte teljesen elborítják az épületet, bőven biztosítva látnivalót a kíváncsiskodóknak. Sajnos az időből kicsúsztunk, így a harangtoronyba már nem sikerült feljutni. Ez ugyanis jóval előbb zár, mint maga a templom. Ha vesszük a fáradságot, és elsétálunk az épület hátuljához is, akkor nem csak gyönyörű építészeti megoldásokkal találkozhatunk, hanem egy aprócska kertet is felfedezhetünk. Ennek közepén egy gyönyörűen megmunkált kút található, ami a hatalmas templom árnyékában teljesen jelentéktelenné válik. A fényképeken sem igazán lehet észrevenni a szépségét, ám ha élőben látjuk, akkor érdemes egy kicsit rákoncentrálni, és azt vehetjük észre, hogy a Notre Dame díszítőelemei köszönnek vissza róla.

Maga a Cité

Miután elhagytuk a templomot, nem szerettünk volna nagyon gyorsan metróra szállni, elvégre Párizs egyik legősibb részén jártunk, így egy rövidebb sétát tettünk a szigeten. Senki ne számítson arra, hogy eldugott kerteket, vagy elfeledett szépségeket talál. A házak közül néhány valóban szépen van díszítve, de sajnos jellemzően újak, és egyszerűek az épületek. Azért mindenképpen megér egy rövid sétát, mert csak ekkor érzékelhetjük igazán, hogy milyen aprócska szigetről is van szó. Olyan pontja is akad, ahonnan mindkét partot látni lehet.

Attól függetlenül, hogy az épületek nem éppen a legdíszesebbek, azért az apró részletekre figyelnek a franciák is. Ilyenek a lámpaoszlopok. Elsőre az ember egyszerűen elsétál mellettük. Szépek, persze, hiszen háromkaros kandeláberek, de semmi több. Amikor azonban közelebb lépünk hozzájuk, akkor azt láthatjuk, hogy az oszlopokon aranyszínű szőlőkacs domborművek kanyarognak fölfelé. Ettől lesz különleges egy városrész, ezektől az apróságoktól. A Cité javára írható még az is, hogy bár a franciákról nem mondható el, hogy annyira figyelnének az utcák tisztaságára, a szigeten viszonylagos rend és nyugalom uralkodik.

Mikor beteltünk a látnivalókkal, és már a lábunkat sem nagyon éreztük, akkor visszasétáltunk a metróhoz, és hazáig meg sem álltunk. A szállásra érkezve megterveztük a következő napot, hiszen a kerteket és a diadalívet még nem láttuk. Folyt. köv.

Csatlakozzon hozzánk a Vilagszep.hu Facebook oldalán! Plusz videók, információk, fontos tippek, kisfilmek és érdekességek várják az olvasókat, amelyek csak itt találhatóak meg: Vilagszep.hu Facebook oldala

Előzmény: Napóleon egója ma is fejbólintásra kényszerít
Érdekes módon a szigetre összesen egy metró megy be, a 4-es jelölésű. Van több olyan vonal is, amiről megközelíthető a hely, de ezeknél egy – egy hídon kell átsétálni, hogy eljuthassunk célunkhoz. Mi a metró mellett döntöttünk, így amikor leszálltunk a Cité állomáson, szembesülhettünk azzal, hogy már ez a megálló is milyen szépen el van készítve.

Conciergerie és a Sainte-Chapelle

A metróból kibukkanva az ember egy kis sétálóutca közepén találja magát, ahogy körülnéz, rögtön jön az első dilemma. Jobbra a Notre Dame csalogat, balra pedig a bíróság épülete. Alapvetően persze az előzőt lenne érdemes felkeresni, ha nem tudnánk, hogy milyen csodálatos szépséget rejtenek a törvényhozás robosztus fala.

A kérdést az segített eldönteni, hogy míg a Miasszonyunk templomba ingyen lehet bemenni, addig a másik két látványosság, vagyis a Conciergerie és a Sainte-Chapelle bizony belépős. Ráadásul itt is végig kell állni a sort, attól függetlenül, hogy az ember rendelkezik-e Paris Pass-al, avagy sem. Elsőnek a börtönt vettük górcső alá.

A Conciergerie hírességét annak köszönheti, hogy itt raboskodott Marie Antoinette, valamint Robespierre is. A lenyűgöző, félig földalatti csarnokon keresztülvágva juthatunk el a cellákig. Ebben a teremben az ember meglepődik, hogy vajon miért is van benne több, mint 8, egyenként is hatalmas kandalló, amíg a feliratokból meg nem tudja, hogy a hely eredetileg trónterem volt.

A cellák a végében találhatóak, amiket be is rendeztek, hogy könnyebben el lehessen képzelni az ott uralkodó viszonyokat. A nemes hölgy számára fenntartott „szoba” igazából nem is olyan kicsi. Egy mai, apró garzonlakás tökéletesen elférne benne, ám ha azt is számításba vesszük, hogy Versailles-ból került ide, akkor már egészen más a felállás. Ráadásul, mivel nemrég láthattuk a roppant palotát, így a mostani terem nem csak szegényesnek, hanem fullasztóan kicsinek is tűnik.

Ezzel így volt Marie Antoinette is, de mivel valamikori uralkodóról volt szó, így engedélyezték számára, hogy egy aprócska kertet tarthasson fenn a börtön udvarán, ami imádott Versailles-ára emlékeztette. Ezt a valóban kicsi, körbekerített kertecskét szintén meg lehet nézni. Kifelé arra megyünk, ahonnan jöttünk, így eltévedni egyszerűen nem lehet.

Néhány ajtóval távolabb beállhattunk abba a sorba, mely a híres Sainte-Chapelle templomhoz kígyózott. Mivel az épület a törvényhozás falain belül van, így bejutni csak komoly biztonsági átvizsgálás után lehet. Ha ez megvan, akkor átsétálhatunk magához a templomhoz.

Az épület kívülről is csodálatos, de sajnos ez nem tud érvényesülni a köré épült más falak miatt. Belülről azonban véletlenül sem okoz csalódást. A templom két szintes, az alsó sötétebb mivel jóval alacsonyabb a felsőnél. A plafont is kárpit borítja, és ami egy kissé illúzióromboló, a helység bal oldalán végig árusok vannak, akik a portékájukat (természetesen töménytelen Eiffel-tornyot, képeslapot, mini Notre Dame-ot és mindenféle kütyüt) kínálják.

Ha elindulunk felfelé, akkor meg kell küzdeni egy viszonylag keskeny csigalépcsővel, ami azonban nem hosszú. Készüljünk fel, mert az elénk táruló látvány egyszerűen döbbenetes. A templom felső részének falait ugyanis nagyjából két méter széles, és úgy 8 méter magas ólomüveg ablakok borítják.

Igazából a falat alig látni, olyan sűrűn sorakoznak egymás mellett. A templom egy része sajnos le volt zárva, mivel az ablakokat felújítják. De szerencsére egy részükkel már elkészültek, és az aprólékos munkának hála az egész termet beragyogta a különleges színjátékú fény. Ha sikerült elszakítani a tekintetünket az ablakokról, akkor egy kis kivetítőn azt is megnézhettük, hogy a felújítás hogyan zajlik. Bár érdekes volt a video, a hatalmas ablakok, és a terasz feletti elképesztő rózsaablak minden figyelmünket lekötötte.

Túlcsordulva a Sainte-Chapelle látványosságával nem is tudtam elképzelni, hogy lehet ebben a városban olyan templom, ami felveheti a versenyt ezzel a szépséggel, egészen addig, amíg meg nem pillantottam a Notre Dame-ot. Folyt. köv.

Csatlakozzon hozzánk a Vilagszep.hu Facebook oldalán! Plusz videók, információk, fontos tippek, kisfilmek és érdekességek várják az olvasókat, amelyek csak itt találhatóak meg: Vilagszep.hu Facebook  oldala

Leonardo da Vinci a toszkán Vinci település melletti tanyán született 1452-ben. A neve is innen ered: Leonardo, aki Vinciből származik. Édesanyja egyszerű parasztlány volt, aki szerelmi viszonyba keveredett a helyi jegyzővel, Ser Pieroval. Így a megszületett kisfiú a törvénytelen gyermekek életét élte, aminek egyik következménye az volt, hogy kisgyermekként iskolai képzésben nem vehetett részt. Ennek ellenére vagy épp ezért későbbi géniusza nem lett korlátok közé szorítva és szabadon szárnyalhatott.

Szülőhelye és gyermekkorának színhelye a Vinci mellett lévő Anchiano ma kedvelt turista célpont, ami a festői környezetnek és a színvonalas tárlatnak is betudható. Itt láthatjuk Leonardo eredeti kézírását és modern eszközökkel mutatják be műveinek lényegét.

A közeli Vinci városában található a Leonardo Múzeum, ahol sok-sok találmány modellje ki van állítva és az idegenvezető működés közben is bemutatja a szerkezeteket. Nagyon érdekes adalék Leonardo da Vinci személyiségéhez: sok esetben alkotásait megrendelésre készítette és volt olyan, hogy ez humánus elveivel összeegyeztethetetlennek bizonyult. Így a „fel is fedezem és nem is” elvét követve megalkotta a géppuska prototípusát, de szándékosan úgy, hogy egy rejtett hibát helyezett el benne. Tehát az alkotást ténylegesen soha nem tudták használni, viszont a megbízást teljesítette…

Ahogy a múzeum termeit járjuk, kis túlzással átitatva felötlik bennünk a kérdés: van olyan, amit nem Leonardo da Vinci alkotott, tervezett vagy fedezett fel?  Hiszen az egyik vitrinben olyan gyakorlatias találmányokra is figyelmesek lehetünk, mint az úszógumi, békatalp és a búvárruha. Sajnos a múzeumban nem lehet fotózni, így csak egyetlen, fondorlatosan elkészített képet tudunk szemléltetésképpen bemutatni.

Csatlakozzon hozzánk a Vilagszep.hu Facebook oldalán! Plusz videók, információk, fontos tippek, kisfilmek és érdekességek várják az olvasókat, amelyek csak itt találhatóak meg: Vilagszep.hu Facebook oldala