Világszép

Előzmény: Nyomorogj Versaillesben japán módra!

Miután visszaértünk Versailles-ból, vettünk egy nagy levegőt – és ittunk egy erős kávét – és nekiindultunk, hogy Párizs leghíresebb jelképét és megnézzük végre. A pontos ütemterv miatt nem jutott rá előbb idő, de alapvetően nem is az Eiffel-torony volt az, ami a leginkább érdekelt, mivel annyiszor láttam már képeken.

Eiffel-torony

Magát a tornyot nem lehet közvetlenül a metróval elérni. Az állomások úgy lettek kialakítva, hogy egy keveset mindenképpen sétálnunk kell. Mi a RER mellett döntöttünk, és a Champ de Mars megállónál szálltunk le. Ebből kifolyólag egy kis mesterséges tó oldaláról közelítettük meg a tornyot, ami így talán még lenyűgözőbb volt. Amikor az ember látja képeken, vagy olvas róla, egyáltalán nem ilyennek képzeli, amikor alatta áll, és felpillant a roppant acélszerkezetre, összeszorul a torka.

Természetesen feltett szándékunk volt, hogy meglátogatjuk a torony tetejét is. Mint azt biztosan sokan tudják, az Eiffel-torony helyet ad egy étteremnek, aminek a neve Jules Verne. Ha ide szeretnénk bejutni, akkor nem kell kiállnunk a hatalmas sorokat, ami a torony lábainál gyűlik össze, a liftekre várva. Ebben az esetben azonban készüljünk fel arra, hogy egy kisebb vagyonnal leszünk könnyebbek. Ha „csak” az építményre szeretnénk feljutni, akkor is kénytelenek leszünk a pénztárcánkba nyúlni. A középső szintre 20 euró körüli összegért visznek fel minket, míg a torony legteteje további 15 euró körüli díjért érhető el. Egy keveset spórolhatunk, ha a nehezebb utat, vagyis a lépcsőt választjuk, ám ezzel csak a középső emeletig juthatunk, jellemzően a tüdőnk kiköpése árán.

Az igazi pompáját a torony akkor nyeri el, amikor elsétálunk a közeléből. Ekkor ugyanis a tetejétől az aljáig képes befogni a szemünk a látványt. Ezt valamennyire még fokozni is képes a Mars mező, mely hosszan terül el a torony lábánál. Igaz, a fűre nem léphetünk rá, mivel az kerítéssel el van határolva, de a látvány mindenképpen gyönyörű.

Invalidusok dómja

A francia történelem – és a világtörténelem – egyik meghatározó alakja Napóleon volt. Az Eiffel-toronytól néhány perces sétával elérhetjük a síremlékét is. Aki arra számít, hogy egy temető, vagy kriptaszerű építményt fog látni, annak ugyanúgy leesik majd az álla, mint nekem. A hatalmas, aranyozott kupolával ellátott, egyetlen roppant termet tartalmazó épület tökéletesen mutatja, hogy a császár micsoda egóval rendelkezett. Már kívülről is megdöbbentő a kép, ami elénk tárul, amit csak tovább fokoz a belső tér hangulata. A dómban nem csak Napóleon sírját találhatjuk meg. Itt nyugszik többek között a híres Fosh tábornok is, és persze a császár ugyanazon a néven megismert utódai közül többen is.

Amikor az ember kinyitja az útikönyvet, akkor ennél az épületnél egy nagyon érdekes megoldásról olvashat. Mivel Napóleon megkövetelte a mindenkori tiszteletet, így nem lehetett csak úgy, egyszerűen a fölbe temetni, hogy ne adj’ isten valaki rajta taposson. Tehát a hagyományos módszer szóba sem jöhetett, és a császár találékony is volt. Így a szarkofágja – ami egy kisebb garzonlakás méretű – egy emelvényre került a dómon belül. A látogatók, vagyis azok, akik le akarják róni a tiszteletüket, két módon tehetik ezt meg. Vagy felülről, a földszintőr tekintenek le a süllyesztett emelvényre, vagyis meghajolnak az uralkodó előtt, vagy pedig a szarkofágnak kialakított, alsó szintről, vagyis felnézve a császárra.

A dóm közepén, a kupola alatt elhelyezett szarkofág, és benne Napóleon így akkor is megkapja a neki kijáró tiszteletet, ha a szemlélőnek ez még csak fel sem tűnik. Az épület több nagyon érdekes részlettel is rendelkezik, melyek közül engem egy oltárszerűség fogott meg. Erre két kanyarodó lépcsősor vezet fel, amik természetesen márványból készültek, ahogyan a hozzájuk tartozó korlátok is. Az oltáron nagyjából 30 ember kényelmesen elférne, ám ennek egyetlen funkciója, hogy egy fából készült roppant keresztnek adjon helyet.

Miután valamennyire sikerült kikerülni a dóm hatása alól, a metrót vettük célba, hogy eljussunk következő állomásunkra, a Cité-be, vagyis a szigetre, melyen a világ egyik leghíresebb temploma, a Notre Dame áll.

Csatlakozzon hozzánk a Vilagszep.hu Facebook oldalán! Plusz videók, információk, fontos tippek, kisfilmek és érdekességek várják az olvasókat, amelyek csak itt találhatóak meg: Vilagszep.hu Facebook oldala

Párizsi kaland 1.

Amikor a menyasszonyommal eldöntöttük, hogy meglátogatjuk a francia fővárost, még csak nem is sejtettem, hogy mi vár rám. Persze sokan mondták már, hogy milyen gyönyörű, meg hogy a lábunk el fog kopni a sok mászkálástól, de hát ezt már nagyon sokszor halottam. Az utazás időpontját március végére lőttük be, mondván akkor más ezért kellemes az idő, esetleg a virágok is nyílnak. Na, ezzel egy kissé mellélőttünk, de annyi baj legyen. A foglalást már tavaly októberben letudtuk. Ez két szempontból is jó volt, egyrészt nem volt idegeskedés, hogy hol van hely, másrészt a lehető legolcsóbb repjegyárakkal és szálloda költségekkel lehetett számolni.

Repülő és szállás

Nagyon nem mindegy, hogy mennyivel előre tudjuk azt, hogy menni szeretnénk, illetve tudunk-e már akkor foglalni. Jó esetben ugyanis a szállást és az utazást is megúszhatjuk 50-50 ezer forintból, két fő esetén, összesen. Ez pedig egyáltalán nem elhanyagolható, tekintve, hogy Párizs Európa egyik legdrágább városa. Az előfoglalásokkal azonban emberi pénztárcához mérten lehet eltölteni az időt.

Egy apró hibát azonban mi is elkövettünk: tulajdonképpen 3 napot adtunk magunknak a városnézésre. A foglalás 5 napot rejt magában, de az érkezés estére esett – és fáradtak is voltunk – az indulás pedig reggelre, így ez a két nap kiesett.

Az első nap: Louvre

Úgy okoskodtunk, hogy korán kelünk, és a helyi, kifejezetten jó metróhálózattal először a híres Louvre-t keressük fel. Ehhez még itthon berendeltünk néhány dolgot: egyrészt egy három napos jegyet, ami minden közlekedési eszközre jó volt Párizson belül, másrészt egy két napos múzeum – jegyet. Ezek ugyan nem voltak olcsóak, de sokkal jobban megéri, mintha az ember a helyszínen próbálkozik, az időspórolásról már nem is beszélve.

Tehát irány a múzeum. A metróról a Palas Royal állomáson szálltunk le, így amikor elhagytuk a lépcsőt, már magát az épületet láthattuk. A múzeum eredetileg királyi palotaként üzemelt – nem véletlen a hasonlósága Versailles-el sem – így gyönyörűen díszített.

Az első lépések az épületen belül már sejtetik annak roppant méreteit. Egy árkádos folyósón keresztül az ember már megpillanthatja az üvegpiramisok sarkait, amely annyira megosztja a közvéleményt. Ezek a szerkezetek 1989-ben adták át, és valóban érdemes rájuk egy kis figyelmet szentelni. A legnagyobb piramis a benti fogadóaula fényellátásáért is felel, de sokkal érdekesebb az a tény, hogy vitatkoznak azon, hány darab üvegtáblából is áll. A hivatalos méretei szerint 21 méter magas, és 35 méter az oldalhosszúsága, ám a táblák száma nincs feltűntetve. Kering a legenda, hogy pontosan 666 ilyen alkotóelemből épült, ám ezt még senki nem bizonyította, mivel minden számolásnál más és más az adat, ami kijön.

A múzeumba belépve az ember törpének érzi magát. Elképesztő a látvány, az előcsarnok, ahova a sort kiállva juthat az ember (persze a 2 napos múzeumjeggyel soron kívül be lehet menni, így nincs 3 órás sorban állás). A hazai múzeumok teljes belső tere elférne az előcsarnokban, aminek a funkciója tulajdonképpen csak az, hogy ide érkezzenek a népek, elvegyék a tájékoztató füzetüket, és kiválasszák az 5 terem egyikét, ahol az adott kiállítást szeretnék megnézni. Sajnos a Louvre nem egy olyan látványosság, amit 1 nap alatt meg lehet nézni.

A rengeteg történelmi tárgy megszemléléséhez sem elég 2 nap, de ahhoz, hogy fel is fogjuk, amit látunk, minimum egy hét kellene. Így az emberek többsége (ahogyan mi is) inkább csak a leghíresebb darabokra koncentrál. Ennek eredményeképpen viszont a milói Vénusz, a Mona Lisa, vagy a Niké szobor környéke gyakorlatilag megközelíthetetlen a hatalmas embertömeg miatt. Ha sikerül kikeveredni a történelmi relikviák közül – ami nem is olyan egyszerű feladat, mivel az épület hatalmas – akkor egy kis sétával elérhető a következő csodaszép állomás, az Orsay. Folytatása következik

Szerző: Scheftsik Tamás

Csatlakozzon hozzánk a Vilagszep.hu Facebook oldalán! Plusz videók, információk, fontos tippek, kisfilmek és érdekességek várják az olvasókat, amelyek csak itt találhatóak meg: Vilagszep.hu Facebook oldala

A cím alapján gondolhatnánk arra is, hogy most egy újabb fantasztikus mosóporról lesz szó. De kivételesen nem ez a helyzet, mert az állatvilágba teszünk egy kitérőt, hiszen két foltos nagymacska világába kalandozunk.

A leopárd vs. jaguár

Csodaszép ragadozók, amelyek között laikus szemmel alig tudunk különbséget tenni, bár egészen eltérő helyen, teljesen más földrészen őshonosak. Íme, néhány könnyen megjegyezhető megkülönböztető szempont:

A jaguár Közép- és Dél-Amerikában él, teste tömzsibb, farka rövidebb, feje és álkapcsa is erőteljesebb. A veszélyes nagymacska sokkal robosztusabb leopárd rokonához képest.

Tudta, hogy a jaguár szó Dél- és Közép-Amerika őslakosaitól ered, melynek jelentése: ami egy ugrással leterít.

A leopárd Afrikában és Ázsiában él, farka hosszabb, teste karcsúbb, feje pedig keskenyebb. Ezek a tulajdonságok kecsesebb megjelenést kölcsönöznek a ragadozónknak. Nagyon érdekes, hogy azokat a leopárdokat, amelyek Ázsiában élnek párducnak hívják.

Tudta, hogy a leopárdok miatt Ázsiában a kutyákat éjszakára ketrecben kell zárni?

Közös jellemzőjük, hogy mindkét állat bundája foltos, de a foltok mintázata eltérő, amely segíthet bennünket a beazonosításban. Legkönnyebben úgy lehet megkülönböztetni őket, hogy a jaguár bundájának mintázatában egy pöttyre emlékeztető folt van. Míg ez a pontszerű motívum a leopárd bundájáról hiányzik. Mindkét nagymacskára jellemző, hogy egyes példányok színe messziről feketének tűnik, közelebbről nézve azonban abban is felfedezhetőek a jellegzetes foltok.

Jaguár:

Leopárd:

Csatlakozzon hozzánk a Vilagszep.hu Facebook oldalán! Plusz videók, információk, fontos tippek, kisfilmek és érdekességek várják az olvasókat, amelyek csak itt találhatóak meg: Vilagszep.hu Facebook oldala

Az utóbbi években a húsvéthoz kapcsolódó egyes szokások nem arattak nagy sikert a gyengébb nem körében. Egész komoly tömeget képeznek a locsolás elől menekülő, ajtót nem nyitó, otthonról elmenő, családos kirándulást választó lányok és asszonyok. Talán visszanyerheti a húsvét korábbi játékos oldalát, ha a kreatív és kézügyességet igénylő oldalát emeljük ki.

Íme, egy hangulatjavító képes példa az egyedi kézműves díszek készítésére.

1. lépés: A lefertőtlenített tojást nagyon óvatosan egy vastagabb hústűvel kiszúrjuk (kopogtatva). Miután kifújtuk – kell hozzá a jó tüdő – meleg vízzel átmossuk és hagyjuk kiszáradni.

2. lépés: Ha jól kiszáradt, már nem csöpög belőle a víz, akkor egy hurkapálcára vagy saslik pálcára felhelyezzük, mert így könnyebb lesz a festés. Fehér vagy sárga színű akril festékkel (a tojás színétől függően) egy rétegben lealapozzuk. Ha nem fed eléggé, még egyszer alapozzuk le és várjuk meg, hogy megszáradjon. Az ecset legyen szélesebb és laposabb, amit mindig vízbe beáztatva tartsunk. Tipp: legyen mellettünk mindig egy pohár víz és több ecset is.

3. lépés: Válasszunk tetszés szerint szalvétát, talán az apró virágminták mutatnak a legjobban. Vágjuk körbe a mintánkat, a szélére hagyjunk rá egy kicsit, nem kell közvetlenül körbevágni a mintát. Háromrétegű szalvéta esetén csak az utolsó réteget távolítsuk el, óvatosan dolgozzunk vele, el ne szakadjon.

4. lépés: Ha kivágtuk a kis virágunkat decoupage ragasztólakk használatával ragasszuk fel a mintát. A tojást kenjük be a kívánt helyen a ragasztónkkal (ne a minta hátoldalát). A ráillesztés után óvatosan húzzuk át az ecsetet a mintán, hogy szépen rásimulhasson.

5. lépés: A ragasztó hatására a minta tejfehér lesz, de száradás után átlátszóvá válik. Készíthetünk akasztót is rá, vékony szalagot is átfűzhetünk rajta vagy egész egyszerűen a hurkapálcán is hagyhatjuk és a virágágyást díszíthetjük vele.

Kreatív munkatársak: Gombás Viktória és Gombás Andrea

Csatlakozzon hozzánk a Vilagszep.hu Facebook oldalán! Plusz videók, információk, fontos tippek, kisfilmek és érdekességek várják az olvasókat, amelyek csak itt találhatóak meg: Vilagszep.hu Facebook oldala

Míg Ázsiában már évezredeken keresztül népszerű ital volt a tea, Európa csupán a 16. században fedezte fel. A portugál utazók ismerték meg először és közvetítésükkel került Velencén keresztül Európába.

A kezdetben luxuscikknek számító teát a hollandok kezdték el Kínából importálni, a Holland Kelet-indiai Társaság hajói szállították és így terjedt el Londontól, Párizsig. Csak a felső társadalmi rétegek fogyasztották, majd ahogy egyre nagyobb mennyiségben hozták be, az ár csökkenésével  mind többen engedhették meg maguknak.

Kínában chá-nak nevezték a teát, ezt vették át később Portugáliában és sok ázsiai országban is (pl.: Oroszország: csáj).

A tea nem más, mint egy műszó: Transportation of hErbs Aromatic. A herbs, erbs-nek ejtendő és csak az e hang maradt fenn a köznyelvben. Így került a ládákra az égetett nyomat: TEA

A tea hamarosan népszerű itallá vált Hollandiában, majd Nyugat-Európában (bár csakis a gazdagok körében). Az angolok, mint általában, gyanakodva kezelték az új, Európa-szerte trendi italt, és csupán a 17. század közepén barátkoztak meg vele. Az első londoni kávéház (amely 1652-ben nyílt meg) menüjén már szerepelt a tea, kínai ital névvel, de még mindig nem volt különösen népszerű.

1661-ben II. Károly angol király a portugál hercegnőt, Catherine of Braganzát, vette el feleségül, aki szenvedélyes teafogyasztó volt. Ő ismertette meg és barátkoztatta meg az angol udvart a teával.

A portugálok előszeretettel mesélnek egy történetet, arról hogyan terjedt el Angliában is a tea és a teázás szeretete:

II. Károly „nagy természetéről” volt híres. Minden reggel és délután 4 órakor felsorakozatta az udvarhölgyeket és választva közülük egyet elvonultak együtt egy kis fakultatív programra. Ezt nem nézte jó szemmel felesége - Catherine of Braganza - és egy apró, de hatásos trükköt alkalmazott. Parancsot adott udvarhölgyeinek, hogy minden nap 4 órakor jelenjenek meg nála, és egy hosszúra nyújtott, közös chá elfogyasztása közben vitassák meg a világ dolgait (akkor még a tea elnevezés nem született meg). Ezzel teljesen áthúzta férje terveit, aki így kénytelen volt a délutáni légyottokról lemondani és még csak nem is reklamálhatott!. Mivel az udvarhölgyek között sok volt az angol, ezt az új szokást átadták az otthoniaknak, a szigetország lakóinak is.

Valójában Catherine of Braganza történelmet írt, mert azóta a tea, más néven cuppa, az angolok legkedveltebb itala. A “tea break” a mindennapok legfontosabb része, amikor az angolok isznak egy “nice cup of tea”-t, mellette egy-két kekszet majszolva.

A magyar médiában és köztudatban néhány helytelen információ terjedt el az angol teázást illetően:

Az Ötórai tea - az afternoon tea magyar fordítása. Az angol délutáni teázás azonban 3-4 óra között történik, többnyire 4-kor. A félreértés okozója talán az, hogy az alsóbb társadalmi rétegek tea-nek nevezik a vacsorát, amit este 5-6 óra között fogyasztanak.

Az angol délutáni teázás (afternoon tea) valójában egy uzsonna. Legenda szerint, a 19. század elején, Anna Maria Russel (a hetedik bedfordi hercegnő) rendszeresen éhes volt ebéd és vacsora között, így megkérte a cselédjét, hogy a délutáni tea mellé készítsen egy szendvicset - Lord Sandwich ekkor már népszerűvé vált. Ez a szokás elterjedt az arisztokrácia körében, és a szendvicsek mellé hamaroson mini süteményeket is tálaltak és kialakult az 5 órai tea szertartása.

Néhány évtizeden belül a délutáni teázás a felső- és középrétegekbe tartozó családok mindennapos étkezésének fontos részesévé vált. A II. világháború után azonban csökkent a népszerűsége, elsősorban azért, mert egyre több nő állt munkaviszonyba. A hagyományos angol délutáni tea szállodák, teázók specialitása lett, otthon csupán vendégváró vagy ünnepi alkalmakra készítettek igazi afternoon tea-t.

Az angol délutáni teázás jelenleg reneszánszát éli - már nem csupán a nyugdíjasok napi fénypontja, hanem sokan szerveznek baba-mama, baráti és családi összejöveteleket nosztalgikus teázással kombinálva, amit tea-party-nak is neveznek (ennek előnye, hogy nem kell komolyan főzőcskézni, és a vendégek csupán 1-2 órát maradnak).

Köszönet az információért Monos Jánosnak.

Csatlakozzon hozzánk a Vilagszep.hu Facebook oldalán! Plusz videók, információk, fontos tippek, kisfilmek és érdekességek várják az olvasókat, amelyek csak itt találhatóak meg: Vilagszep.hu Facebook oldala

Sokak kedvence a görögdinnye, mely frissítő hatásával, vitamin- és alacsony kalóriatartalmával a nők nagy barátja. Az elnevezése azt sejteti, hogy köze van a görögökhöz. De ez valószínű csak áthallás, mert egyes feltételezések szerint a görögdinnye elnevezés onnan ered, hogy gurulós gyümölcs, vagyis görög, gördül.

Tudta, hogy az első írásos emlék a görögdinnyéről 5000 éves és az ókori Egyiptomból való?

Recept tipp! Dinnye desszert

Piros rész:

15 dkg Ráma

30 dkg darált keksz

10 dkg porcukor

tej, amennyit a massza felvesz

1 db piros ételszínezék vagy 2 db vérnarancs eszencia

Zöld rész:

15 dkg Ráma

20 dkg darált keksz

10 dkg porcukor

tej, amennyit a massza felvesz

1 db zöld ételszínezék vagy 1 db mandula eszencia

A piros hozzávalókat masszává gyúrjuk, majd 6 db egyforma golyót formázunk belőlük. A zöld összetevőket is összedolgozzuk. Majd apró lapokra nyomkodva egyenletesen beborítjuk vele a piros golyókat. A hűtőben pihentetjük lefóliázva pár órát (legjobb, ha egy éjszakára tesszük be).

Majd a golyókat félbevágjuk és 4-4 db dinnyeszeletet készítünk belőlük. Díszíthetjük csoki reszelékkel, de a képen látható módon kis drazsékkal a magokat is imitálhatjuk a tökéletes összkép kedvéért.

Csatlakozzon hozzánk a Vilagszep.hu Facebook oldalán! Plusz videók, információk, fontos tippek, kisfilmek és érdekességek várják az olvasókat, amelyek csak itt találhatóak meg: Vilagszep.hu Facebook oldala

A vízidisznó a legnagyobb rágcsáló a világon. A dél-amerikai indiánok nyelvén a kapibara jelentése: minden füvek ura. Kiváló úszó, akár 5 percig is kibírja levegő nélkül merülés közben.

Csoportban élnek, melynek feje a domináns hím. Az orra felett elhelyezkedő illatmirigy által termelt váladékkal jelöli meg a területét.

Ez az aranyos növényevő 10 évig is élhet, testtömege a 60 kg-ot is elérheti. Érdekes, hogy a párzási időszak egész évben tart, így nagyon sok, 8-10 utódot produkálnak.

Ellensége van bőven, hiszen a fekete kajmán, anakonda, puma, ocelot, jaguár zsákmányállatának tekinthető. Sőt az ember is vadássza húsáért és a mezőgazdasági területek birtoklása miatt.

Csatlakozzon hozzánk a Vilagszep.hu Facebook oldalán! Plusz videók, információk, fontos tippek, kisfilmek és érdekességek várják az olvasókat, amelyek csak itt találhatóak meg: Vilagszep.hu Facebook oldala

Firenze megszámlálhatatlan látnivalót, kincset rejt, amiből most az egyik emblematikus remekművet szemléljük meg. A Ponte Vecchio joggal számtalan képeslap témája, és aki egyszer itt járt, az visszavágyik Toszkána fővárosába, hogy láthassa a többi csodát is.

Az Arno folyón átívelő Öreg Hidat a 14. században építették Gatti és Fioravanti tervei alapján. Jellegzetessége a fecskefészekszerűen és bájos rendetlenségben a hídhoz tapasztott kis üzletek sora. Az aranyművesek utcájának is nevezik a hidat, mert a helyi ötvösök, aranyművesek itt alakították ki üzleteiket, melyek napjainkban - fogadva a turistaáradatot - is változatlanul működnek.

Másik különlegessége, hogy a híd tetején egy folyosó található, mely Giorgio Vasari (1511-1574) munkáját dicséri. A titkos átjáró az Uffizi képtárat és a Pitti-palotát köti össze. Ez lehetővé tette a város vezetőinek, hogy a néphez vegyülés sokszor veszélyes és kényelmetlen terhétől mentesüljenek, illetve kiváló menekülési útvonalat biztosított a vészjósló időkben.

Ezt a folyosót ma már szerencsére nem menekülésre használják, hanem modern képzőművészeti alkotásokat állítanak ki benne. Megtekinthető földi halandók számára is, bár mélyen a pénztárcába kell nyúlni a műkedvelő érdeklődőknek.

Csatlakozzon hozzánk a Vilagszep.hu Facebook oldalán ! Plusz videók, információk, fontos tippek, kisfilmek és érdekességek várják az olvasókat, amelyek csak itt találhatók meg: Vilagszep.hu Facebook oldala

A tiramisun túl is van élet! A mascarpone számtalan más finomság alapanyag is lehet, semleges sótlan íze miatt. Nemcsak desszertekhez használható, kiváló például tésztaételekhez is.

Az olaszok büszkesége, tehéntejből készített sajt, amely valójában nem is sajt, csak így vált ismertté a köztudatban. A lefölözött tej föléből készítik baktériumkultúra hozzáadásával, tehát a mascarpone inkább sűrű tejszínnek tekinthető. Zsírtartalma 70% is lehet, Dél-Olaszországban gyakran – hasonlóan a mozzarellához - bivalytejből készítik.

Almás pite mascarponéval

Hozzávalók:

3 db alma

2 tojás

fél csésze cukor

1 vaníliacukor

1 csipet só

1 csésze tej

13 dkg mascarpone

5 dkg vaj

1 csésze liszt

1 csipet sütőpor

fahéj, ízlés szerint

Elkészítése: A meghámozott és vékony szeletekre vágott almát alaposan kivajazott tűzálló edénybe tesszük, megszórjuk fahéjjal és egy kis cukorral (a cukor elhagyható, főleg, ha édes az alma). Ideális a kerek forma.

Közben a tojásokat, a sót a cukor felével a robotgépben habosra keverjük. Majd hozzáadjuk a mascarponét, tejet és a felolvasztott vajat. Ezt követően a liszttel már összekevert sütőport folyamatosan a masszánkhoz adagoljuk. Majd ezt egyenletesen - az almával kibélelt formánkba - öntjük. Lassan, 160 fokon 30-35 perc alatt készre sütjük.

Tudta, hogy a mascarpone név onnan származik, hogy a lombardiai Mascherpa család gazdaságában állították elő először, innen indult világhódító útjára.

Csatlakozzon hozzánk a Vilagszep.hu Facebook oldalán! Plusz videók, információk, fontos tippek, kisfilmek és érdekességek várják az olvasókat, amelyek csak itt találhatóak meg: Vilagszep.hu Facebook oldala

Íme, az amerikaiak egyik nagy találmánya, amit kezdő és tehetségükben bizakodó háziasszonyok is bátran bevállalhatnak. Az édesszájúak alap sütije, ami a luxust kínálja, és érdemes is vele számolni.

Egyesült Államokbeli mértékkel mérve régi desszertnek számít, ugyanis az első írásos emlék 1897-ból való. A sütemény nevének kutatásakor nem kell túl mélyre ásnunk, hiszen ’a szín adta név’ tipikus példáját láthatjuk.

A legendárium szerint a brownie születése egy véletlen következménye: a könnyelmű szakács kihagyta a sütőport a masszából és máris kész volt a világraszóló újdonság.

Hozzávalók:

9 evőkanál liszt

8 evőkanál cukor

4,5 evőkanál kakaó

2 tojás

6 evőkanál olaj

7 evőkanál tej

Elkészítése: A lisztet, kakaót, cukrot keverjük össze, majd adjuk hozzá a tejet, olajat és a tojásokat. Készítsünk egységes masszát és tegyük a sütőpapírral kibélelt tepsinkbe. Majd 180 fokon süssük készre 10 perc alatt.

Tipp: kis tepsi is elég

Tudta, hogy Katharine Hepburn (1907-2003) – a legtöbbször Oscar-díjra jelölt és kitüntetett színésznő - kedvenc édessége is a brownie volt?

Csatlakozzon hozzánk a Vilagszep.hu Facebook oldalán! Plusz videók, információk, fontos tippek, kisfilmek és érdekességek várják az olvasókat, amelyek csak itt találhatóak meg: Vilagszep.hu Facebook oldala