Világszép

Míg Ázsiában már évezredeken keresztül népszerű ital volt a tea, Európa csupán a 16. században fedezte fel. A portugál utazók ismerték meg először és közvetítésükkel került Velencén keresztül Európába.

A kezdetben luxuscikknek számító teát a hollandok kezdték el Kínából importálni, a Holland Kelet-indiai Társaság hajói szállították és így terjedt el Londontól, Párizsig. Csak a felső társadalmi rétegek fogyasztották, majd ahogy egyre nagyobb mennyiségben hozták be, az ár csökkenésével  mind többen engedhették meg maguknak.

Kínában chá-nak nevezték a teát, ezt vették át később Portugáliában és sok ázsiai országban is (pl.: Oroszország: csáj).

A tea nem más, mint egy műszó: Transportation of hErbs Aromatic. A herbs, erbs-nek ejtendő és csak az e hang maradt fenn a köznyelvben. Így került a ládákra az égetett nyomat: TEA

A tea hamarosan népszerű itallá vált Hollandiában, majd Nyugat-Európában (bár csakis a gazdagok körében). Az angolok, mint általában, gyanakodva kezelték az új, Európa-szerte trendi italt, és csupán a 17. század közepén barátkoztak meg vele. Az első londoni kávéház (amely 1652-ben nyílt meg) menüjén már szerepelt a tea, kínai ital névvel, de még mindig nem volt különösen népszerű.

1661-ben II. Károly angol király a portugál hercegnőt, Catherine of Braganzát, vette el feleségül, aki szenvedélyes teafogyasztó volt. Ő ismertette meg és barátkoztatta meg az angol udvart a teával.

A portugálok előszeretettel mesélnek egy történetet, arról hogyan terjedt el Angliában is a tea és a teázás szeretete:

II. Károly „nagy természetéről” volt híres. Minden reggel és délután 4 órakor felsorakozatta az udvarhölgyeket és választva közülük egyet elvonultak együtt egy kis fakultatív programra. Ezt nem nézte jó szemmel felesége - Catherine of Braganza - és egy apró, de hatásos trükköt alkalmazott. Parancsot adott udvarhölgyeinek, hogy minden nap 4 órakor jelenjenek meg nála, és egy hosszúra nyújtott, közös chá elfogyasztása közben vitassák meg a világ dolgait (akkor még a tea elnevezés nem született meg). Ezzel teljesen áthúzta férje terveit, aki így kénytelen volt a délutáni légyottokról lemondani és még csak nem is reklamálhatott!. Mivel az udvarhölgyek között sok volt az angol, ezt az új szokást átadták az otthoniaknak, a szigetország lakóinak is.

Valójában Catherine of Braganza történelmet írt, mert azóta a tea, más néven cuppa, az angolok legkedveltebb itala. A “tea break” a mindennapok legfontosabb része, amikor az angolok isznak egy “nice cup of tea”-t, mellette egy-két kekszet majszolva.

A magyar médiában és köztudatban néhány helytelen információ terjedt el az angol teázást illetően:

Az Ötórai tea - az afternoon tea magyar fordítása. Az angol délutáni teázás azonban 3-4 óra között történik, többnyire 4-kor. A félreértés okozója talán az, hogy az alsóbb társadalmi rétegek tea-nek nevezik a vacsorát, amit este 5-6 óra között fogyasztanak.

Az angol délutáni teázás (afternoon tea) valójában egy uzsonna. Legenda szerint, a 19. század elején, Anna Maria Russel (a hetedik bedfordi hercegnő) rendszeresen éhes volt ebéd és vacsora között, így megkérte a cselédjét, hogy a délutáni tea mellé készítsen egy szendvicset - Lord Sandwich ekkor már népszerűvé vált. Ez a szokás elterjedt az arisztokrácia körében, és a szendvicsek mellé hamaroson mini süteményeket is tálaltak és kialakult az 5 órai tea szertartása.

Néhány évtizeden belül a délutáni teázás a felső- és középrétegekbe tartozó családok mindennapos étkezésének fontos részesévé vált. A II. világháború után azonban csökkent a népszerűsége, elsősorban azért, mert egyre több nő állt munkaviszonyba. A hagyományos angol délutáni tea szállodák, teázók specialitása lett, otthon csupán vendégváró vagy ünnepi alkalmakra készítettek igazi afternoon tea-t.

Az angol délutáni teázás jelenleg reneszánszát éli - már nem csupán a nyugdíjasok napi fénypontja, hanem sokan szerveznek baba-mama, baráti és családi összejöveteleket nosztalgikus teázással kombinálva, amit tea-party-nak is neveznek (ennek előnye, hogy nem kell komolyan főzőcskézni, és a vendégek csupán 1-2 órát maradnak).

Köszönet az információért Monos Jánosnak.

Csatlakozzon hozzánk a Vilagszep.hu Facebook oldalán! Plusz videók, információk, fontos tippek, kisfilmek és érdekességek várják az olvasókat, amelyek csak itt találhatóak meg: Vilagszep.hu Facebook oldala

Ha kézi szivarkészítésről van szó, elsőként mindenkinek a híres-neves kubai szivar jut eszébe. Pedig nem kell messzire mennünk, mert ez a hagyomány Európában is komoly múlttal rendelkezik. Toszkánában járva ismerkedjünk meg a Lucca közelében lévő szivargyárral és a benne működő szivarmanufaktúrával.

Csak a legjobbak kerülhettek a kézzel sodort szivargyártás közelébe. Mielőtt munkába állnának, másfél éves komoly képzésben kell részt venniük. Nagy megtiszteltetésnek számít, ha valakit a kézi szivarkészítő manufaktúrába helyeznek el.

A luccai szivar manufaktúrában dolgozóknak napi 500 db szivart kell elkészíteni, ami komoly koncentrációt igényel a dolgozóktól. Egész pontosan a nőktől, mert itt csak hölgyek dolgoznak. Itt a szivarkészítés női munkának lett kikiáltva, pedig higgyék el, nézni is fárasztó volt – a tőlük elvárt nagy szivarmennyiség tudatában – a monoton munkafolyamatot.

A szivar látható része a külső fedéllemez, ennek hibátlan, sérülésektől mentes levélnek kell lennie, ha a levél ezeknek a kritériumoknak nem felel meg, akkor a szivar belsejét kitevő töltelékanyag lesz belőle.

Nagyon szigorú minőségellenőrzésen mennek keresztül a kész szivarok. Mindenkinek saját, névvel ellátott fa tálcái vannak, amire a szivarokat helyezik és a műszak végén ellenőrzik a termékeket. Sok esetben készül selejt, de ez mégsem vész kárba, mert újra felhasználják későbbi gyártási folyamatban.

A munkakörülmények jók, igyekeznek a termet otthonossá, barátságossá tenni. Ennek ellenére elég nagy a zaj, amit az olasz hölgyek folyamatos csacsogása csak tovább erősít.

Nagyon erős, koncentrált dohányillat van, s kérdésemre a dolgozók egyöntetűen azt válaszolták, hogy közülük senki sem dohányzik vagy szivarozik, hiszen épp elég nap, mint nap ebben az illatban létezni. A gumikesztyű a káros anyagoktól védi őket, melyet gyakran cserélnek a biztonság kedvéért.

Tudta, hogy a szivarozás és a pipázás semmivel sem veszélytelenebb, mint a cigarettázás? Sőt! Mérések szerint egyetlen nagyobb szivarban egy doboz cigarettányi dohány tartalom van. Ez az oka, hogy heti egy szál szivar is függőséget okozhat.

Csatlakozz hozzánk a Vilagszep.hu Facebook oldalán! Plusz információk, fontos tippek, kisfilmek és érdekességek várják az olvasókat, amelyek csak itt találhatók meg – Vilagszep.hu Facebook oldala