Párizsi kaland 1.
Amikor a menyasszonyommal eldöntöttük, hogy meglátogatjuk a francia fővárost, még csak nem is sejtettem, hogy mi vár rám. Persze sokan mondták már, hogy milyen gyönyörű, meg hogy a lábunk el fog kopni a sok mászkálástól, de hát ezt már nagyon sokszor halottam. Az utazás időpontját március végére lőttük be, mondván akkor más ezért kellemes az idő, esetleg a virágok is nyílnak. Na, ezzel egy kissé mellélőttünk, de annyi baj legyen. A foglalást már tavaly októberben letudtuk. Ez két szempontból is jó volt, egyrészt nem volt idegeskedés, hogy hol van hely, másrészt a lehető legolcsóbb repjegyárakkal és szálloda költségekkel lehetett számolni.
Repülő és szállás
Nagyon nem mindegy, hogy mennyivel előre tudjuk azt, hogy menni szeretnénk, illetve tudunk-e már akkor foglalni. Jó esetben ugyanis a szállást és az utazást is megúszhatjuk 50-50 ezer forintból, két fő esetén, összesen. Ez pedig egyáltalán nem elhanyagolható, tekintve, hogy Párizs Európa egyik legdrágább városa. Az előfoglalásokkal azonban emberi pénztárcához mérten lehet eltölteni az időt.
Egy apró hibát azonban mi is elkövettünk: tulajdonképpen 3 napot adtunk magunknak a városnézésre. A foglalás 5 napot rejt magában, de az érkezés estére esett – és fáradtak is voltunk – az indulás pedig reggelre, így ez a két nap kiesett.
Az első nap: Louvre
Úgy okoskodtunk, hogy korán kelünk, és a helyi, kifejezetten jó metróhálózattal először a híres Louvre-t keressük fel. Ehhez még itthon berendeltünk néhány dolgot: egyrészt egy három napos jegyet, ami minden közlekedési eszközre jó volt Párizson belül, másrészt egy két napos múzeum – jegyet. Ezek ugyan nem voltak olcsóak, de sokkal jobban megéri, mintha az ember a helyszínen próbálkozik, az időspórolásról már nem is beszélve.
Tehát irány a múzeum. A metróról a Palas Royal állomáson szálltunk le, így amikor elhagytuk a lépcsőt, már magát az épületet láthattuk. A múzeum eredetileg királyi palotaként üzemelt – nem véletlen a hasonlósága Versailles-el sem – így gyönyörűen díszített.
Az első lépések az épületen belül már sejtetik annak roppant méreteit. Egy árkádos folyósón keresztül az ember már megpillanthatja az üvegpiramisok sarkait, amely annyira megosztja a közvéleményt. Ezek a szerkezetek 1989-ben adták át, és valóban érdemes rájuk egy kis figyelmet szentelni. A legnagyobb piramis a benti fogadóaula fényellátásáért is felel, de sokkal érdekesebb az a tény, hogy vitatkoznak azon, hány darab üvegtáblából is áll. A hivatalos méretei szerint 21 méter magas, és 35 méter az oldalhosszúsága, ám a táblák száma nincs feltűntetve. Kering a legenda, hogy pontosan 666 ilyen alkotóelemből épült, ám ezt még senki nem bizonyította, mivel minden számolásnál más és más az adat, ami kijön.
A múzeumba belépve az ember törpének érzi magát. Elképesztő a látvány, az előcsarnok, ahova a sort kiállva juthat az ember (persze a 2 napos múzeumjeggyel soron kívül be lehet menni, így nincs 3 órás sorban állás). A hazai múzeumok teljes belső tere elférne az előcsarnokban, aminek a funkciója tulajdonképpen csak az, hogy ide érkezzenek a népek, elvegyék a tájékoztató füzetüket, és kiválasszák az 5 terem egyikét, ahol az adott kiállítást szeretnék megnézni. Sajnos a Louvre nem egy olyan látványosság, amit 1 nap alatt meg lehet nézni.
A rengeteg történelmi tárgy megszemléléséhez sem elég 2 nap, de ahhoz, hogy fel is fogjuk, amit látunk, minimum egy hét kellene. Így az emberek többsége (ahogyan mi is) inkább csak a leghíresebb darabokra koncentrál. Ennek eredményeképpen viszont a milói Vénusz, a Mona Lisa, vagy a Niké szobor környéke gyakorlatilag megközelíthetetlen a hatalmas embertömeg miatt. Ha sikerül kikeveredni a történelmi relikviák közül – ami nem is olyan egyszerű feladat, mivel az épület hatalmas – akkor egy kis sétával elérhető a következő csodaszép állomás, az Orsay. Folytatása következik
Szerző: Scheftsik Tamás
Csatlakozzon hozzánk a Vilagszep.hu Facebook oldalán! Plusz videók, információk, fontos tippek, kisfilmek és érdekességek várják az olvasókat, amelyek csak itt találhatóak meg: Vilagszep.hu Facebook oldala
Utolsó kommentek