Előzmény: Az Orsay, nemcsak egy ruhamárka!

Ha a sétát megkezdjük, egyáltalán nem érdemes kapkodni. Sőt! Inkább szépen, komótosan baktassunk felfelé, akár benézve a kis mellékutcákba, mert megéri. A fő csapásvonalakon természetesen egymást érik a boltok, ahol az ínycsiklandó falatok mellett különböző ajándéktárgyakat is kínálnak az üzletek. Itt jegyezném meg, hogy mindéképpen érdemes végiggondolni, hogy mit is szeretnénk venni. Sajnos, ezek a boltok sem éppen a mi pénztárcánkra lettek kitalálva, de ha válogatunk egy kicsit, akkor találunk majd olyasmit, ami megfog bennünket.

 

Egy-egy szépen megfestett kép, vagy éppen poháralátétként született grafika is nagyon szépen mutat a falon, és egy életre őrzi emlékeinket, és segít előcsalni azokat. Aki pedig egy saját, külön bejáratú Eiffel-tornyot szeretne, az elképesztő méret, szín és anyagválasztékban szerezheti be. Egy jó tanács: ha kulcstartó méretű jelképben gondolkodunk, akkor gyakorlatilag mindegy, hogy hol is vesszük meg, mert sehol nincs egy euró felett. De akik szeretnének spórolni, és egy kicsit alkudozni is, azok sétálgassanak egy keveset a nevezetességek közelében. Előbb vagy utóbb bele fognak botlani egy-két színes bőrű úriemberbe, akik hatalmas karikákra fűzve cipelik magukkal, és kínálják a turistáknak az Eiffel-tornyok tömegét.

 

Itt a bolti ár ötödéért is megszerezhetünk egy nagyobb darabot, de a kulcstartókból is sokkal többet vehetünk, ugyanazon az áron. Azt azonban érdemes tudni, hogy első körben biztosan a bolti árat hallhatjuk a szájukból. Ha szerencsések vagyunk, akkor viszont egy 40 euróra kóstált szobrot elhozhatunk 10-ért is, persze ehhez alkudni kell, keményen.

Montmartre

Visszatérve a Montmartre-ra, ahogy felfelé bandukolunk, nézzünk be a mellékutcákba is. A nagyobb utcákban ugyanis vagy kínai büféket találunk, vagy pedig horror árú kávézókat és éttermeket. Ezekben a mellékutcákban azonban sokkal hangulatosabb, bár egyértelműen kisebb vendéglőket találunk. Jellemzően 6-8 asztal, vagy még annyi sincs bennük, de az áraik elfogadhatóak, és a konyhákra sem lehet panasz. Ráadásul az sem lehet kifogás, hogy egy adott étteremtípust nem preferálunk, hiszen az olasztól kezdve a francián keresztül egészen a guyane konyha ízeiig mindent megtalálhatunk.

 

Aki a komótosan festegető művészeket keresi, az viszont csalódni fog. A hatalmas turistaáradatnak köszönhetően a Montmartre sajnos megszűnt a művészet középpontja lenni. Az alkotók szép lassan elszivárogtak a folyamatosan nyüzsgő városrészről, és fokozatosan betelepültek a Montparnasse-torony közeli területekre. Ettől függetlenül nem kell csüggedni, mert aki keres, az talál, így a séta közben van esélyünk arra, hogy meglessünk egy alkotó művészt, amit utcára nyíló műterme kirakatában éppen valami csodálatosat alkot.

 

Ha sikerül kiszakadni a Montmartre igazán magával ragadó hangulatából, akkor elérkezhetünk ahhoz a lépcsősorhoz, melynek aljából már semmi sem takarja a Sacré-Coeur-t. A lépcsősor aljában egy régi, bár nagyon jó állapotú körhinta is tetszeleg, amit - bár sok ott kapható festményen is megjelenik - kicsit nehéz beleilleszteni az extrán romantikus látképbe. A felkapaszkodás közben, szerencsére vannak kitéve padok is, így lehetőségünk nyílik arra, hogy a város látképében gyönyörködhessünk. Ezt fokozhatjuk azzal, ha este másszuk meg a művészek hegyét, mivel a kivilágított Párizsnál szebb és romantikusabb nem nagyon van.

Sacré-Coeur

A Szent Szív Templom lenyűgöző volta akkor válik teljesen nyilvánvalóvá, amikor előtte áll az ember. Hármas kupolája és hatalmas hátsó tornya mellet az ember egészen kicsinek érzi magát. Ez pedig nem lesz jobb akkor sem, amikor a belsejébe lép, és szembesül a roppant belső térrel.

 

A bazilika ma is működik, fogadja a hívőket, így előfordulhat, hogy a belsejében éppen mise van. Szerencsére gondoltak a turistákra is, így csupán annyit kérnek, hogy maradjunk egészen csendben, ebben az esetben pedig megnézhetjük a templomot belülről is – igaz, a padsorok között nem mászkálhatunk.

 

Kivilágítva is csodálatos, de mint a legtöbb látványosság esetében, itt is számolnunk kell azzal, hogy a magány egy olyan dolog, amivel Párizsban ritkán találkozhatunk (legalábbis a kiemelkedő épületei közelében). A turisták hadától akkor szabadulhatunk meg egy kicsit, ha a templom mellett elsétálva, a harangtorony lábához is elmegyünk, ide ugyanis nem települt bolt, és persze nem is tökéletes a látkép. A faragások és a stukkók azonban itt is megvannak, és ugyanolyan gyönyörűek, mint elölről, sőt, egy kis szerencsével olyan képeket is készíthetünk róluk, melyek a bazilika elejéről lehetetlenek lennének profi gép és fotós hiányában.

 

Csatlakozzon hozzánk a Vilagszep.hu Facebook oldalán! Plusz videók, információk, fontos tippek, kisfilmek és érdekességek várják az olvasókat, amelyek csak itt találhatóak meg: Vilagszep.hu Facebook oldala