Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Ahol a metró is szép - Útban a Notre Dame felé

Előzmény: Napóleon egója ma is fejbólintásra kényszerít
Érdekes módon a szigetre összesen egy metró megy be, a 4-es jelölésű. Van több olyan vonal is, amiről megközelíthető a hely, de ezeknél egy – egy hídon kell átsétálni, hogy eljuthassunk célunkhoz. Mi a metró mellett döntöttünk, így amikor leszálltunk a Cité állomáson, szembesülhettünk azzal, hogy már ez a megálló is milyen szépen el van készítve.

 

Conciergerie és a Sainte-Chapelle

A metróból kibukkanva az ember egy kis sétálóutca közepén találja magát, ahogy körülnéz, rögtön jön az első dilemma. Jobbra a Notre Dame csalogat, balra pedig a bíróság épülete. Alapvetően persze az előzőt lenne érdemes felkeresni, ha nem tudnánk, hogy milyen csodálatos szépséget rejtenek a törvényhozás robosztus fala.

 

A kérdést az segített eldönteni, hogy míg a Miasszonyunk templomba ingyen lehet bemenni, addig a másik két látványosság, vagyis a Conciergerie és a Sainte-Chapelle bizony belépős. Ráadásul itt is végig kell állni a sort, attól függetlenül, hogy az ember rendelkezik-e Paris Pass-al, avagy sem. Elsőnek a börtönt vettük górcső alá.

 

A Conciergerie hírességét annak köszönheti, hogy itt raboskodott Marie Antoinette, valamint Robespierre is. A lenyűgöző, félig földalatti csarnokon keresztülvágva juthatunk el a cellákig. Ebben a teremben az ember meglepődik, hogy vajon miért is van benne több, mint 8, egyenként is hatalmas kandalló, amíg a feliratokból meg nem tudja, hogy a hely eredetileg trónterem volt.

A cellák a végében találhatóak, amiket be is rendeztek, hogy könnyebben el lehessen képzelni az ott uralkodó viszonyokat. A nemes hölgy számára fenntartott „szoba” igazából nem is olyan kicsi. Egy mai, apró garzonlakás tökéletesen elférne benne, ám ha azt is számításba vesszük, hogy Versailles-ból került ide, akkor már egészen más a felállás. Ráadásul, mivel nemrég láthattuk a roppant palotát, így a mostani terem nem csak szegényesnek, hanem fullasztóan kicsinek is tűnik.

 

Ezzel így volt Marie Antoinette is, de mivel valamikori uralkodóról volt szó, így engedélyezték számára, hogy egy aprócska kertet tarthasson fenn a börtön udvarán, ami imádott Versailles-ára emlékeztette. Ezt a valóban kicsi, körbekerített kertecskét szintén meg lehet nézni. Kifelé arra megyünk, ahonnan jöttünk, így eltévedni egyszerűen nem lehet.

 

Néhány ajtóval távolabb beállhattunk abba a sorba, mely a híres Sainte-Chapelle templomhoz kígyózott. Mivel az épület a törvényhozás falain belül van, így bejutni csak komoly biztonsági átvizsgálás után lehet. Ha ez megvan, akkor átsétálhatunk magához a templomhoz.

Az épület kívülről is csodálatos, de sajnos ez nem tud érvényesülni a köré épült más falak miatt. Belülről azonban véletlenül sem okoz csalódást. A templom két szintes, az alsó sötétebb mivel jóval alacsonyabb a felsőnél. A plafont is kárpit borítja, és ami egy kissé illúzióromboló, a helység bal oldalán végig árusok vannak, akik a portékájukat (természetesen töménytelen Eiffel-tornyot, képeslapot, mini Notre Dame-ot és mindenféle kütyüt) kínálják.

 

Ha elindulunk felfelé, akkor meg kell küzdeni egy viszonylag keskeny csigalépcsővel, ami azonban nem hosszú. Készüljünk fel, mert az elénk táruló látvány egyszerűen döbbenetes. A templom felső részének falait ugyanis nagyjából két méter széles, és úgy 8 méter magas ólomüveg ablakok borítják.

 

Igazából a falat alig látni, olyan sűrűn sorakoznak egymás mellett. A templom egy része sajnos le volt zárva, mivel az ablakokat felújítják. De szerencsére egy részükkel már elkészültek, és az aprólékos munkának hála az egész termet beragyogta a különleges színjátékú fény. Ha sikerült elszakítani a tekintetünket az ablakokról, akkor egy kis kivetítőn azt is megnézhettük, hogy a felújítás hogyan zajlik. Bár érdekes volt a video, a hatalmas ablakok, és a terasz feletti elképesztő rózsaablak minden figyelmünket lekötötte.

 

Túlcsordulva a Sainte-Chapelle látványosságával nem is tudtam elképzelni, hogy lehet ebben a városban olyan templom, ami felveheti a versenyt ezzel a szépséggel, egészen addig, amíg meg nem pillantottam a Notre Dame-ot. Folyt. köv.

Csatlakozzon hozzánk a Vilagszep.hu Facebook oldalán! Plusz videók, információk, fontos tippek, kisfilmek és érdekességek várják az olvasókat, amelyek csak itt találhatóak meg: Vilagszep.hu Facebook  oldala

 

 

 

 

 

0 Tovább

Ezt is Leonardo találta fel?

Leonardo da Vinci a toszkán Vinci település melletti tanyán született 1452-ben. A neve is innen ered: Leonardo, aki Vinciből származik. Édesanyja egyszerű parasztlány volt, aki szerelmi viszonyba keveredett a helyi jegyzővel, Ser Pieroval. Így a megszületett kisfiú a törvénytelen gyermekek életét élte, aminek egyik következménye az volt, hogy kisgyermekként iskolai képzésben nem vehetett részt. Ennek ellenére vagy épp ezért későbbi géniusza nem lett korlátok közé szorítva és szabadon szárnyalhatott.

Szülőhelye és gyermekkorának színhelye a Vinci mellett lévő Anchiano ma kedvelt turista célpont, ami a festői környezetnek és a színvonalas tárlatnak is betudható. Itt láthatjuk Leonardo eredeti kézírását és modern eszközökkel mutatják be műveinek lényegét.

A közeli Vinci városában található a Leonardo Múzeum, ahol sok-sok találmány modellje ki van állítva és az idegenvezető működés közben is bemutatja a szerkezeteket. Nagyon érdekes adalék Leonardo da Vinci személyiségéhez: sok esetben alkotásait megrendelésre készítette és volt olyan, hogy ez humánus elveivel összeegyeztethetetlennek bizonyult. Így a „fel is fedezem és nem is” elvét követve megalkotta a géppuska prototípusát, de szándékosan úgy, hogy egy rejtett hibát helyezett el benne. Tehát az alkotást ténylegesen soha nem tudták használni, viszont a megbízást teljesítette…

Ahogy a múzeum termeit járjuk, kis túlzással átitatva felötlik bennünk a kérdés: van olyan, amit nem Leonardo da Vinci alkotott, tervezett vagy fedezett fel?  Hiszen az egyik vitrinben olyan gyakorlatias találmányokra is figyelmesek lehetünk, mint az úszógumi, békatalp és a búvárruha. Sajnos a múzeumban nem lehet fotózni, így csak egyetlen, fondorlatosan elkészített képet tudunk szemléltetésképpen bemutatni.

Csatlakozzon hozzánk a Vilagszep.hu Facebook oldalán! Plusz videók, információk, fontos tippek, kisfilmek és érdekességek várják az olvasókat, amelyek csak itt találhatóak meg: Vilagszep.hu Facebook oldala

0 Tovább

Napóleon egója ma is fejbólintásra kényszerít

Előzmény: Nyomorogj Versaillesben japán módra!

Miután visszaértünk Versailles-ból, vettünk egy nagy levegőt – és ittunk egy erős kávét – és nekiindultunk, hogy Párizs leghíresebb jelképét és megnézzük végre. A pontos ütemterv miatt nem jutott rá előbb idő, de alapvetően nem is az Eiffel-torony volt az, ami a leginkább érdekelt, mivel annyiszor láttam már képeken.

Eiffel-torony

Magát a tornyot nem lehet közvetlenül a metróval elérni. Az állomások úgy lettek kialakítva, hogy egy keveset mindenképpen sétálnunk kell. Mi a RER mellett döntöttünk, és a Champ de Mars megállónál szálltunk le. Ebből kifolyólag egy kis mesterséges tó oldaláról közelítettük meg a tornyot, ami így talán még lenyűgözőbb volt. Amikor az ember látja képeken, vagy olvas róla, egyáltalán nem ilyennek képzeli, amikor alatta áll, és felpillant a roppant acélszerkezetre, összeszorul a torka.

Természetesen feltett szándékunk volt, hogy meglátogatjuk a torony tetejét is. Mint azt biztosan sokan tudják, az Eiffel-torony helyet ad egy étteremnek, aminek a neve Jules Verne. Ha ide szeretnénk bejutni, akkor nem kell kiállnunk a hatalmas sorokat, ami a torony lábainál gyűlik össze, a liftekre várva. Ebben az esetben azonban készüljünk fel arra, hogy egy kisebb vagyonnal leszünk könnyebbek. Ha „csak” az építményre szeretnénk feljutni, akkor is kénytelenek leszünk a pénztárcánkba nyúlni. A középső szintre 20 euró körüli összegért visznek fel minket, míg a torony legteteje további 15 euró körüli díjért érhető el. Egy keveset spórolhatunk, ha a nehezebb utat, vagyis a lépcsőt választjuk, ám ezzel csak a középső emeletig juthatunk, jellemzően a tüdőnk kiköpése árán.

Az igazi pompáját a torony akkor nyeri el, amikor elsétálunk a közeléből. Ekkor ugyanis a tetejétől az aljáig képes befogni a szemünk a látványt. Ezt valamennyire még fokozni is képes a Mars mező, mely hosszan terül el a torony lábánál. Igaz, a fűre nem léphetünk rá, mivel az kerítéssel el van határolva, de a látvány mindenképpen gyönyörű.

Invalidusok dómja

A francia történelem – és a világtörténelem – egyik meghatározó alakja Napóleon volt. Az Eiffel-toronytól néhány perces sétával elérhetjük a síremlékét is. Aki arra számít, hogy egy temető, vagy kriptaszerű építményt fog látni, annak ugyanúgy leesik majd az álla, mint nekem. A hatalmas, aranyozott kupolával ellátott, egyetlen roppant termet tartalmazó épület tökéletesen mutatja, hogy a császár micsoda egóval rendelkezett. Már kívülről is megdöbbentő a kép, ami elénk tárul, amit csak tovább fokoz a belső tér hangulata. A dómban nem csak Napóleon sírját találhatjuk meg. Itt nyugszik többek között a híres Fosh tábornok is, és persze a császár ugyanazon a néven megismert utódai közül többen is.

Amikor az ember kinyitja az útikönyvet, akkor ennél az épületnél egy nagyon érdekes megoldásról olvashat. Mivel Napóleon megkövetelte a mindenkori tiszteletet, így nem lehetett csak úgy, egyszerűen a fölbe temetni, hogy ne adj’ isten valaki rajta taposson. Tehát a hagyományos módszer szóba sem jöhetett, és a császár találékony is volt. Így a szarkofágja – ami egy kisebb garzonlakás méretű – egy emelvényre került a dómon belül. A látogatók, vagyis azok, akik le akarják róni a tiszteletüket, két módon tehetik ezt meg. Vagy felülről, a földszintőr tekintenek le a süllyesztett emelvényre, vagyis meghajolnak az uralkodó előtt, vagy pedig a szarkofágnak kialakított, alsó szintről, vagyis felnézve a császárra.

A dóm közepén, a kupola alatt elhelyezett szarkofág, és benne Napóleon így akkor is megkapja a neki kijáró tiszteletet, ha a szemlélőnek ez még csak fel sem tűnik. Az épület több nagyon érdekes részlettel is rendelkezik, melyek közül engem egy oltárszerűség fogott meg. Erre két kanyarodó lépcsősor vezet fel, amik természetesen márványból készültek, ahogyan a hozzájuk tartozó korlátok is. Az oltáron nagyjából 30 ember kényelmesen elférne, ám ennek egyetlen funkciója, hogy egy fából készült roppant keresztnek adjon helyet.

Miután valamennyire sikerült kikerülni a dóm hatása alól, a metrót vettük célba, hogy eljussunk következő állomásunkra, a Cité-be, vagyis a szigetre, melyen a világ egyik leghíresebb temploma, a Notre Dame áll.

Csatlakozzon hozzánk a Vilagszep.hu Facebook oldalán! Plusz videók, információk, fontos tippek, kisfilmek és érdekességek várják az olvasókat, amelyek csak itt találhatóak meg: Vilagszep.hu Facebook oldala

 

 

0 Tovább

Nyomorogj Versaillesban japán módra!

Előzmény: Lehetetlen küldetés: magány Párizsban

A második napon eldöntöttük, hogy megnézzük a franciák leghíresebb kastélyát, illetve inkább kastélykomplexumát, Versailles-t. Az elhatározást tett követte, ám a metróban gyorsan szembesültünk azzal, hogy bizony úti célunk már nem tartozik Párizshoz, így a megváltott három napos jegy ide nem érvényes. Az útbaigazításnál az is kiderült, hogy két választásunk van: a RER – vagyis a gyorsvasút – vagy a klasszikus vasút. Mi ez utóbbi mellett döntöttünk, mivel az utazásért kifizetett összeg szinte nevetségesen alacsony volt. Egyetlen hátulütője, hogy 1 euró körüli összegért retúrjegyet vettünk, így kénytelenek voltunk hazafelé is a vonatot választani, pedig a RER közelebb vitt volna az úti célunkhoz.

 

Versailles

Versailles-be való megérkezésünk zökkenőmentes volt, a buszokat is könnyedén megtaláltuk, mivel azzal szerettünk volna a komplexumig eljutni. Az újbóli útbaigazításnál azonban kiderült, hogy nincs olyan messze, érdemes sétálni egyet. Ez igaz is volt, és mivel kellemesen sütött a nap, így nem bántuk meg a döntésünket.

 

Maga a kastély már messziről látszik, és lenyűgöző méreteit nem lehet figyelmen kívül hagyni. A dupla kapu első szakaszán bejutva megdöbbentően sok ember, és ebből adódóan hatalmas kígyózó sor fogadott bennünket. Persze a Paris Pass büszke tulajdonosaként előre is sétáltunk, ahol a jegyszedő szintén nagyon örült, hogy ilyen jegyünk van, és kedvesen megmutatta, hogy hol is van a sor vége. Kénytelen – kelletlen hát beálltunk a tömeg végére. Jó tanács: mivel Versailles hatalmas, így az információnál érdemes beszerezni egy térképet hozzá. A hatékonyság érdekében váljunk szét, és míg az egyik a sorban táborozik, a másik szerezze be a sokszor életmentő térképet. Szétválni azért is érdemes, mert mindenhol - így még az információnál is – kígyózó sorok vannak.

 

Annak ellenére, hogy elsőre mennyire megijedtünk a tömeg láttán, viszonylag gyorsan, nagyjából 40 perc alatt be lehetett jutni. Természetesen az embert átvizsgálják, a táskákba bele kukkantanak, és már mehetünk is. Maga az épületegyüttes felújítás alatt áll. Szerencsére ez nem azt jelenti, hogy fel van állványozva, hanem azt, hogy egyes részeit teljesen helyrehozták, míg másokat nem. Ennek köszönhetően tökéletesen látszik az idő végezte pusztítás. A karbantartott részen a tető kék cserepekkel van borítva, és a szegélyeken, a szobrokon, és persze az ablakok keretein is barokkos díszek, és aranyozás látható (bár ez már csak festék formájában igaz). A kastély belsejébe két részen lehet bejutni. Az egyik a női szárny, a másik a férfi. Az igazán híres, és látványos szobák ez utóbbiban vannak, ám a női szekció kevesebb embert érdekel, így még az is előfordulhat, hogy levegőt kapunk.

 

Mert ezzel sajnos számolni kell. Az a töménytelen ember, aki a bebocsátásra vár később a palota termeiben zsúfolódik össze, néhol annyira, mint a reggeli csúcsban Japánban a tömegközlekedési eszközökön. Ez nagyon sokat ront a hely élvezeti értékén, de hát valamit valamiért. Vegyünk hát egy nagy levegőt, és irány a férfi szárny. A termek között háló és dolgozószobák váltják egymást, fantasztikus szőnyegekkel, kárpitokkal, és elképesztően díszes bútorokkal. A tárlathoz térítésmentesen vehetünk igénybe idegenvezetést, egy kis elemes szerkezet segítségével, ám ehhez nem árt az angol, vagy német, vagy spanyol, esetleg kínai tudás, mivel magyarul nem érhető el. Sebaj, marad az útikönyv, és a csodálat az arcunkon. A termek hosszú sorát időnkét megszakítja egy – egy modernebb helyiség, amiben vetítés zajlik. Bemutatják a kastély építését, hogy melyik uralkodó mit tett hozzá, de megismerhetjük Versailles híres kertjének a történetét is.

 

A hangversenyterem, és a tükörterem

Két igazán említésre méltó terem is van a látnivalók között. Az egyik egy freskókkal és puttókkal telepakolt hangversenyterem, mely két emeletet is átölel, hatalmas, kupolás belső terével. Ezt megnézhetjük a földszintről is, de lehetőség van az emeleti megtekintésére is. Lenyűgöző látvány. A másik, természetesen a tükörterem. A kissé kopottas tükörtáblák, és a hatalmas csillárok és kandeláberek összessége egészen különleges képet ad, amit az ember nem felejt el egykönnyen. Lelki szemeink előtt meg is jelenik a bál, amiben a zenekar mellett csodálatos, színes ruhaforgatag látható, ráadásul sokszorosítva. A másik fantasztikus tulajdonsága a teremnek, hogy viszonylag nagy, így egy kicsit csökken a tömeg zsúfoltsága.

 

Ezután kimenekültünk a belő részekről, mert már túl sok volt az ember, sajnos élvezhetetlenné vált a tárlat. A kert megtekintéséhez is jó volt a jegyünk, illetve csak egy részéhez. A legismertebb, geometrikus formákkal sűrűn tarkított kert csak külön belépő ellenében tekinthető meg, ami pedig nem olyan kis összeg, így ezt kihagytuk. A Trianon paloták, melyek Marie Antoinette által létrehozatott kis kirakatfalu közelében találhatóak, a magyarok számára különös jelentőséggel bírnak. Erre a Paris Pass szintén belépést tesz lehetővé, a gond csak az, hogy odajutni egy kis dottoval lehet, melynek díja fejenként 8 euró. Mivel az összeg sem éppen kicsi, és az emberekből is nagyon elegünk volt (mert természetesen a dottohoz is sor ált), inkább Párizs felé vettük az irányt, persze sétálva. Mindenképpen érdemes így menni, mivel belebotolhatunk olyan kis kirakodóvásárokba, mint amilyenbe nekünk sikerült, ahol egy kis hagyatéki bolt kínálta a szebbnél – szebb antik portékáit.

 

Csatlakozzon hozzánk a Vilagszep.hu Facebook oldalán! Plusz videók, információk, fontos tippek, kisfilmek és érdekességek várják az olvasókat, amelyek csak itt találhatóak meg: Vilagszep.hu Facebook oldala

 

0 Tovább

Világszép

blogavatar

Csodás tájak, helyszínek, úti tippek, meghökkentő szokások, gasztronómiai furcsaságok. Elfeledett történetek, történelmi titkok, pletykák. Kitekintő a világra saját tapasztalat alapján. Hibák, amiket neked már nem kell elkövetned!

Utolsó kommentek