Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Ahol Horthy haláláig élt

A II. világháború után emigrációba kényszerülő Horthy Miklós 1948-ban kérte letelepedését Bajorországtól, Svájctól és az Egyesült Államoktól, de érthető okok miatt mindenhol zárt ajtókra talált.

Így maradt Portugália, ahol 1949-ben a fasiszta diktátor Salazar örömmel, tárt karokkal fogadta.

Lakóhelye - egészen 1957-ben bekövetkezett haláláig – a csodás tengerparti üdülőhely Estoril lett, a festői, Lisszabon melletti kisváros. A képen látható villában lakott feleségével, amely az ablakok díszítésé alapján is látható, hogy jelenleg óvodaként működik.

Tudta, hogy António de Oliveira Salazar 1932-től egészen 1968-ig Portugália diktátora volt? Estado Novo néven illetik az általa létrehozott autoriter (tekintélyelvű) diktatúrát, amely párhuzamosan a német, olasz és spanyol hasonló rendszerekkel egy időben alakult ki.  A két világháború között jött létre és a következő 50 évben meghatározta Portugália államberendezkedését.

Csatlakozzon hozzánk a Vilagszep.hu Facebook oldalán! Plusz videók, információk, fontos tippek, kisfilmek és érdekességek várják az olvasókat, amelyek csak itt találhatóak meg: Vilagszep.hu Facebook oldala

8 Tovább

Az Orsay, nemcsak egy ruhamárka!

Párizsi kaland 2.

Előzmény: Kalandozz Párizsban bakik nélkül!

Orsay

Franciaország, de a világ egyik leghíresebb képtára is az Orsay. A Louvre-t elhagyva juthatunk el az épülethez, és ehhez nem is kell egyebet tenni, mint átsétálni a Szajna felett a Royal hídon. A híd közepén érdemes elidőzni egy kicsit, hiszen igencsak ritka látkép, hogy két ennyire híres múzeumot láthatunk egyszerre.

Az épület közel sem annyira jelentékeny, mint a Louvre-é de ettől még nem csúnyább. Eredeti funkcióját tekintve pályaudvarként üzemelt, amit a kerekded ablakok, illetve az egész épület kialakítása sejtetni enged. A belső teret ügyesen bontották darabokra, hogy szépen tagolt tárlatot hozzanak létre benne, a leginkább a múltra emlékeztető darab az Orsay aranyozott órája, melyet azonban nem láthatunk azonnal, ahogy belépünk az épületbe, mivel a bejárat feletti üvegfalon helyezkedik el.

A képek és szobrok elképesztő tömegével találkozhatunk itt is, így nem biztos, hogy jó ötlet, ha egymásutánban nézzük meg a két múzeumot, de mivel ennyire közel vannak egymáshoz, így kézenfekvő volt. Igazán híres képekkel is találkozhatunk, de ha mindent szeretnénk körbejárni, akkor bizony fel kell kötni a nadrágunkat, mivel az Orsay 5 emeleten várja a kíváncsiskodókat. Amennyiben ennyi időnk nincs, akkor itt is érdemes felkeresni a leghíresebb műveket, melyek a prospektus segítségével könnyen meg is találhatunk.

Pantheon

Az Orsay festményeivel eltellve visszatértünk a föld alá, hogy eljuthassunk a híres emberek temetőjébe, vagyis a Pantheonba. Természetesen itt van egy egész kis ferdítés, hiszen ez csak a másolata az eredeti római verziónak, ám az mégsem mondhatja el magáról, hogy falai Voltaire és Rousseau földi maradványai pihennek. A sírok magukban is elég érdekesek, és mindenképpen megérnek egy kis szemlélődést, de az első, ami az embernek szemet szúr mégsem a szarkofágok.

A hatalmas csarnok közepén egy érdekes építmény található, méghozzá egy óra. Ez egy ingaóra, aminek aranyszínűre festett súlya a legmagasabb kupolából lóg alá. Ez volt az a szerkezet, melynek segítségével 1849-ben Léon Foucault bebizonyította, hogy a Föld igenis forog. Az óra ezt a forgást használja fel ahhoz, hogy működjön. Sajnos jó ideig nem láthattuk az ingát működés közben, mivel az elromlott. Ám egy gerilla restaurátor csapat a közelmúltban illegálisan behatolt az épületbe, és megszerelte a szerkezetet, majd feladta magát a hatóságoknak. Hogy velük mi lett, azt sajnos nem tudom, de az óra működik.

Az éjszaka Párizsban is gyönyörű, így ha nem szeretnénk kihagyni a nyüzsgő város fényeit, akkor irány a Montmartre! Persze kapkodni nem kell, hiszen a metró itt is segítségünkre van. Ha lustábbak vagyunk, akkor elmehetünk egész a domb közepéig, ám ebben az esetben lemondanánk a Pigalle, és az onnan induló vigalmi negyed látványáról. A szégyenlősök itt aztán elbújhatnak, mert titkot szinte semmiből nem csinálnak. Ha az ember körülnéz, a fiataltól az idősig, minden korosztály képviselteti magát, és szemrebbenés nélkül sétál be az akár háromszintes szex shopokba.

Ha pedig egyszer bejutott egy ilyenbe, akkor szeme-szája eláll, hiszen elképesztően nagy választékkal találja szemben magát. Az egyszerű, és visszafogottnak mondható pornóképes kártyától elkezdve egészen a BDSM olyan kellékeiig, melyek már egy komplett kínzókamra berendezéséhez is elegendőek volnának. Tangák, latex kezeslábasok, csipkealsók, dildók és vibrátorok egész sorát kínálják, de persze a hölgyek sem maradnak hoppon. Igen, nem tévedés, ezen dolgok mind az urak kegyei keresik, de természetesen megtalálhatóak a nőknek készített darabok is, az extrémebb kivitelű koktélruhákkal egyetemben. Sajnos az árak nem éppen a mi pénztárcánkhoz vannak igazítva, így souvenir gyanánt be kell érnünk egy J’adore Paris (imádom Párizst) feliratú óvszerrel.

A boltot elhagyva mindenképpen érdemes megnézni a világhírű lokált, a Molin Rouge-t, ám ezt is csak kívülről, ha csak nem szeretnénk lenullázni a pénztárcánkat. Azok, akik hatalmas épületre számítanak, csalódni fognak. Bár a malom feltűnő, de nem olyan nagy, mint ahogyan azt a filmekben látta az ember.

Innen egy kimerítőbb séta vár ránk, hogy elérhessük a Montmartre csúcsát, amelyet a lenyűgöző, fehér falai miatt is éteri megjelenésű szent szív templom, vagyis a Sacré Coeur ural. Folytatása következik

Kapcsolódó poszt: Kalandozz Párizsban bakik nélkül!

Szerző: Scheftsik Tamás

Csatlakozzon hozzánk a Vilagszep.hu Facebook oldalán! Plusz videók, információk, fontos tippek, kisfilmek és érdekességek várják az olvasókat, amelyek csak itt találhatóak meg: Vilagszep.hu Facebook oldala

 

0 Tovább

Kalandozz Párizsban bakik nélkül!

Párizsi kaland 1.

Amikor a menyasszonyommal eldöntöttük, hogy meglátogatjuk a francia fővárost, még csak nem is sejtettem, hogy mi vár rám. Persze sokan mondták már, hogy milyen gyönyörű, meg hogy a lábunk el fog kopni a sok mászkálástól, de hát ezt már nagyon sokszor halottam. Az utazás időpontját március végére lőttük be, mondván akkor más ezért kellemes az idő, esetleg a virágok is nyílnak. Na, ezzel egy kissé mellélőttünk, de annyi baj legyen. A foglalást már tavaly októberben letudtuk. Ez két szempontból is jó volt, egyrészt nem volt idegeskedés, hogy hol van hely, másrészt a lehető legolcsóbb repjegyárakkal és szálloda költségekkel lehetett számolni.

Repülő és szállás

Nagyon nem mindegy, hogy mennyivel előre tudjuk azt, hogy menni szeretnénk, illetve tudunk-e már akkor foglalni. Jó esetben ugyanis a szállást és az utazást is megúszhatjuk 50-50 ezer forintból, két fő esetén, összesen. Ez pedig egyáltalán nem elhanyagolható, tekintve, hogy Párizs Európa egyik legdrágább városa. Az előfoglalásokkal azonban emberi pénztárcához mérten lehet eltölteni az időt.

Egy apró hibát azonban mi is elkövettünk: tulajdonképpen 3 napot adtunk magunknak a városnézésre. A foglalás 5 napot rejt magában, de az érkezés estére esett – és fáradtak is voltunk – az indulás pedig reggelre, így ez a két nap kiesett.

Az első nap: Louvre

Úgy okoskodtunk, hogy korán kelünk, és a helyi, kifejezetten jó metróhálózattal először a híres Louvre-t keressük fel. Ehhez még itthon berendeltünk néhány dolgot: egyrészt egy három napos jegyet, ami minden közlekedési eszközre jó volt Párizson belül, másrészt egy két napos múzeum – jegyet. Ezek ugyan nem voltak olcsóak, de sokkal jobban megéri, mintha az ember a helyszínen próbálkozik, az időspórolásról már nem is beszélve.

Tehát irány a múzeum. A metróról a Palas Royal állomáson szálltunk le, így amikor elhagytuk a lépcsőt, már magát az épületet láthattuk. A múzeum eredetileg királyi palotaként üzemelt – nem véletlen a hasonlósága Versailles-el sem – így gyönyörűen díszített.

Az első lépések az épületen belül már sejtetik annak roppant méreteit. Egy árkádos folyósón keresztül az ember már megpillanthatja az üvegpiramisok sarkait, amely annyira megosztja a közvéleményt. Ezek a szerkezetek 1989-ben adták át, és valóban érdemes rájuk egy kis figyelmet szentelni. A legnagyobb piramis a benti fogadóaula fényellátásáért is felel, de sokkal érdekesebb az a tény, hogy vitatkoznak azon, hány darab üvegtáblából is áll. A hivatalos méretei szerint 21 méter magas, és 35 méter az oldalhosszúsága, ám a táblák száma nincs feltűntetve. Kering a legenda, hogy pontosan 666 ilyen alkotóelemből épült, ám ezt még senki nem bizonyította, mivel minden számolásnál más és más az adat, ami kijön.

A múzeumba belépve az ember törpének érzi magát. Elképesztő a látvány, az előcsarnok, ahova a sort kiállva juthat az ember (persze a 2 napos múzeumjeggyel soron kívül be lehet menni, így nincs 3 órás sorban állás). A hazai múzeumok teljes belső tere elférne az előcsarnokban, aminek a funkciója tulajdonképpen csak az, hogy ide érkezzenek a népek, elvegyék a tájékoztató füzetüket, és kiválasszák az 5 terem egyikét, ahol az adott kiállítást szeretnék megnézni. Sajnos a Louvre nem egy olyan látványosság, amit 1 nap alatt meg lehet nézni.

A rengeteg történelmi tárgy megszemléléséhez sem elég 2 nap, de ahhoz, hogy fel is fogjuk, amit látunk, minimum egy hét kellene. Így az emberek többsége (ahogyan mi is) inkább csak a leghíresebb darabokra koncentrál. Ennek eredményeképpen viszont a milói Vénusz, a Mona Lisa, vagy a Niké szobor környéke gyakorlatilag megközelíthetetlen a hatalmas embertömeg miatt. Ha sikerül kikeveredni a történelmi relikviák közül – ami nem is olyan egyszerű feladat, mivel az épület hatalmas – akkor egy kis sétával elérhető a következő csodaszép állomás, az Orsay. Folytatása következik

Szerző: Scheftsik Tamás

Csatlakozzon hozzánk a Vilagszep.hu Facebook oldalán! Plusz videók, információk, fontos tippek, kisfilmek és érdekességek várják az olvasókat, amelyek csak itt találhatóak meg: Vilagszep.hu Facebook oldala

 

0 Tovább

A villamossal kihagyott ziccer

Avagy a  lisszaboni kis sárga őrület

Van mit tanulnunk a lisszaboniaktól. Hiszen ami az egyik főváros jelképe, az a másikban a jellegtelenségbe süpped. Szálljunk fel most a lisszaboni 28-as villamosra és nézzük meg mi tette naggyá a portugálok kis sárgavillamosát!

Zötykölődjünk együtt ezen a hangulatos és cseppet sem izgalommentes úton. Könnyen meg lehet állapítani, hogy rajtunk kívül ki még a turista és nemcsak a nyakban lógó fényképezőgépből! Hiszen utunk során, minden egyes szűk utcácskában, ahol a kocsiktól már-már mérhetetlen távolságra haladunk el vagy utolsó pillanatban ugrik el az útból egy vakmerő járókelő, az utasokból elfojtott sziszegések tör elő. A helyiek pedig nagy nyugalommal nyugtázzák ezt a mindennapi rutint.

A 140 éves, dombról le és dombra fel száguldó, kanyargó villamosról  - portugál neve: electricos - beköszönhetünk egy-egy lakásba vagy könnyedén megérinthetjük a házak falait, mert az ablakok nyitottak. Ezt az élményt, a maga 30 megállójával mindössze 1,5 euróból magunkénak tudhatjuk. Csodás az útvonal, hiszen Lisszabon legszebb részei – például a Sao Jorge vár, a gyönyörű panorámát adó Miradouro das Portas do Sol - mellett halad el.

Így kanyarog a kis sárga 28-as lisszaboni villamos: itt.

Csatlakozzon hozzánk a Vilagszep.hu Facebook oldalán! Plusz videók, információk, fontos tippek, kisfilmek és érdekességek várják az olvasókat, amelyek csak itt találhatóak meg: Vilagszep.hu Facebook  oldala

 

 

 

 

0 Tovább

Világszép

blogavatar

Csodás tájak, helyszínek, úti tippek, meghökkentő szokások, gasztronómiai furcsaságok. Elfeledett történetek, történelmi titkok, pletykák. Kitekintő a világra saját tapasztalat alapján. Hibák, amiket neked már nem kell elkövetned!

Utolsó kommentek